Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Zólyomi József: Pásztorok az Észak-Cserhát falvaiban

édes Atya Gyetváról Zólyom Vrgyéből lakójul, ide Szöllősre le jővén, itt cir. tiz vagy tizenkét esztendeig lakván juhászkodván ..." A vallomás további részéből megtudhatjuk azt is, hogy ostyepkát készített a juhtejből gazdájának.

75 Egy málnapatakigazda szolgálatában álló juhász azt vallotta 1768-ban, hogy ő Árva megyei Lazistye nevű faluból származik.

76 Dobis József garábi juhászról tudjuk, hogy a Nyitra megyei Rásztochán született, egy ideig ott, majd Szentandráson (Zólyom megye), Hanván (Gömör megye), Lesten és Garábon (Nógrád megye) juhászkodott.

77 1812-ben egy juhász azt vallotta magáról: „Konopka György a nevem Árva Vrgyének Hladovka nevű Helységéből való vagyok, 23 Esztendős és nőtelen vagyok. Négy Esztendeje ahogy Árvából ide szakadtam először 2 Esztendeig N. Faluba Zathureczky Aszonynál azután Etthre Antal Úrnál Petribe más fél Esztendeig utoljára Szent György naptól fogva Benyitzky Pál Űr, Lázi Juhászánál juhászbojtár voltam."

78 A szomszédos megyékből is vállaltak pásztorságot Nógrádban. A 19. század negyvenes éveiben Urbán Mátyás kanász a Pest megyei Sülylápon született, először Borsosberényben, majd Csesztvén, Szügyben, majd szülőfalujában volt pásztor.

79 A szanda váralj ai kanász ugyancsak a Pest megyei Kartalon született.

80 Több pásztor Heves megyéből származott. A kisterenyei számadó kanász Bodonyban, a csecsei árendás juhász Atkáron, a kisterenyei juhászbojtár Recsken, a szandai falusi juhász Gyöngyöspatán született.

81 A pásztorok többsége természetesen nem más megyéből érkezett, hanem a megye szegény, vagy elszegényedett családjaiból termelődött ki. A 18. század közepétől, a majorsági gazdálkodás erőteljes kibontakozásával, a paraszti földek megcsonkításával, a lakosság gyors ütemű növekedésével nagyarányú elszegényedési folyamat indult meg megyénkben. A nagycsaládok kezdtek sorra felbomlani. A szülői házból kikerült gyermekek az Alföldre költöztek, vagy a helyi zsellérek, napszámosok, pásztorok számát növelték.

82 Egy nándori (Magyarnándor) kanászról tudjuk, hogy apja 1792-ben féltelkes gazda volt. A nyolc testvér közül csak egy örökölhette a szülői birtokot. A többi testvérből napszámos, szolga, pásztor lett.

83 Egy balassagyarmati jobbágy 1820-ban készített végrendeletében a négy fiúgyermek közül a legidősebbre hagyta a gazdaságot. Két fiút iparosnak taníttatott ki, a negyedik a parasztok csordása lett.

84 Gyűjtőterületünkön a megkérdezett pásztorok többsége azt vallotta, hogy szülei, nagyszülei, sőt még a régebbi ősök is pásztorok voltak. A megyében foglalkozáson belüli megosztottság (juhász, csordás, kanász stb.) is nemzedéken keresztül öröklődött. Mészáros András csitári kondás úgy emlékezett, hogy apja, sőt nagyapja is (aki 1820-ban született) kanász volt. Melik János patvarci kanász nagyapjának a múlt század nyolcvanas éveiben még 12 hold földje volt. 1905-ben a hat gyermek között felosztásra került a föld, így édesapjának is két hold jutott. 6k már viszont nyolcan voltak testvérek. A két hold földből a 10 tagú család nem tudott megélni, adatközlőnk azért már 12 éves korában kénytelen volt a helybeli uradalomban kanászbojtárnak szegődni. 3. A pásztorok használati tárgyai. A legelőn tartózkodó állatok őrzéséhez, tereléséhez a pásztoroknak különböző eszközökre volt szükségük. Volt néhány személyes használati tárgyuk is (bicska, pipa, stb.) amelyet a pásztorok mindig maguknál tartottak a legelőn. A levéltári kutatással feltárt történeti anyagunk sajnos nem teszi lehetővé, hogy 16* 243