Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)
Tanulmányok - Zólyomi József: Pásztorok az Észak-Cserhát falvaiban
szolgáló személyzetére vonatkozik. Az alkalmazottak többsége sütőasszony, szakács, borbély, kályhafűtő, kémény tisztító, levélhordó postás, kertészmester, első, második és harmadik kocsis, de van kisbéres, öregbóres, lúdpásztor is a cselédek között. Meglepő a pásztorokkal kötött szerződések kis száma. Talán ez abból adódik, hogy az állatállomány jelentős része nem Szécsényben volt, hanem a külső birtokokhoz tartozó tanyákon. Szécsényben csupán bárány-, sertés- és juhpásztort tartottak. 72 A Majthényi uradalomban is - melynek központja Mohóra volt - gondosan vezették a cselédek bérét. Ez az uradalom a 18. század második felében tért át a majorsági gazdálkodásra. A földmüvelés mellett jelentős volt az állattartás is. Az állatokat tanyákon tartották: Mohorán sertéseket, Gsalomián juhokat, Gécen szarvasmarhákat. Erre utalnak a kondásokkal, juhászokkal, gulyásokkal kötött szerződések. Néhány esetben azt is beírták a szerződésbe, hogy mennyi állatot adtak át a pásztornak. 1808. január 1-én az „esztendő kezdetével az új kondás kezére ment 1 db kan, 1 db öreg ártány, 12 db tavalyi ártány, 4 db öreg emese, 9 db tavalyi emese és 17 db karácsonyi malac". 1812-ben 55, 1813-ban 51 darab sertést adtak át a pásztornak. Ez év szeptember 30-án a vilkei makkoltatásra 29 darab öreg ési 19 darab őszi malacot bíztak a pásztorra. 73 A múlt század második feléből csupán egy olyan összeírással rendelkezünk, amely az uradalmi állatállományt elkülönítve közli. Ez szerint a vizsgált községek ló, szarvasmarha-, sertés-, juhállománya az alábbi volt : ló szarvasmarha sertés juh Cserhátsurány 70 222 272 1842 Orhalom 27 135 126 900 Nagylóc 53 319 437 1773 Nógrádsipek 23 107 147 1144 Az összeírásból kitűnik, hogy ebben az időben még a juhtenyésztés volt jelentős néhány községben, de ez sem sokáig mert „A juhászat a hanyatló árak miatt beszüntetve lett, helyette a marhatenyésztésre van a fősúly fektetve." 7 * A múlt század közepétől a gabonatermelést szorgalmazó uradalmak állatállománya fokozatosan csökkent, az őrzésükre felfogadott pásztorokból is kevesebb kellett. Az uradalmi tanyák egyre inkább a gazdálkodás központjaivá váltak, ahonnan az állatok egyre jobban kiszorultak, helyüket a cselédlakásoknak adva át. & A pásztorok származása A török háborúk után, a sűrűn lakott északi megyékből nagyarányú népvándorlás indult meg az elnéptelenedett délibb vidékek felé. Telkes gazdák, földnélküli zsellérek, a mesterségből élők családostól költöztek a biztosabb megélhetést ígérő déli megyékbe. Az útnak indulók között pásztorok is voltak, akik kitanult mesterségükkel kívánták megélhetésüket továbbra is biztosítani. Ezt bizonyítják a levéltári kutatásaink során feltárt peres iratok, amelyekből a pásztorok származása egyértelműen megállapítható. A törvénnyel összeütközésbe kerülő személyektől ugyanis mindig megkérdezték, hol született, hol dolgozott és jelenleg hol van a munkahelye. Bohács Pál 48 éves mátraszőllősi lakos vallotta 1724-ben: „. . .Fülek veszedelme után az
