Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Nagy Ervinné: Tájábrázolás Madách műveiben

XI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1985 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Táj ábrázolás Madách műveiben Nagy Ervinné Madách tája és a tájábrázolás müveiben eddig csak érintőlegesen szerepelt a szakirodalomban. Ennek okát abban látjuk, hogy reflektorfényben álló főművének színei nem hazaiak, s a drámai költeményben a műfajból adódóan kevés leírás akad, így az álomhelyszínek környezetfestésére utaló színpadi utasítások szűkszavúak. A mű tájképeinek ez a nyitottsága ad lehetőséget a rendezőnek és illusztrátornak, hogy mindig újrateremtse a környezetet. A mű színrevitelének 100. évfordulójára Réti Zoltán festőművész készített akvarell sorozatot, mely „visszahelyezte a Tragédiát a nógrádi tájba"

1

, palóc környezetbe. Különösen a II. XIV. XV. szint illusztráló „csermelyes, lankás völgyet", a nógrádi stílusú „fakalibát", a vadvizeiről ismerős Ipoly vidék susogó nádját érzi Madách szemével látott „jól ismert" nógrádi vidéknek.

2 De érdemes elgondolkodni azon, a költő milyennek látta szülőföldjét, Nógrádot. Beszélhetünk-e Madách életművével kapcsolatban sajátos táj ábrázolásról ? Ha figyelmesen olvassuk műveit kitűnik, ismerte, szerette ezt a vidéket, kép- és formavilágába ötvözte annak számtalan elemét. Egyoldalú téves kép alakulhat ki bennünk, ha elfogadjuk a betegsége miatt otthon ülő, „oroszlánbarlangjába" bezárkózó „provinciális" költőről kialakult szemléletet. Madách sokkal többet utazott, látott és tapasztalt, mint azt korábban feltételeztük. Szűkebb pátriáján kívül járt Pozsonyban és Nyíregyházán, Trencsényben és Szegeden, s a tájak, emberek, átélt élmények színezték, gazdagították látásmódját, költői világát. Nógrád ihlető forrása volt, de tájélményei nemcsak ehhez kötődnek. Élete úgy alakult, hogy tanulmányai, hivatali teendői, betegsége és családi ügyei miatt bár kényszerűségből, de gyakran mozdult ki otthonából, kedvtelésből - anyagi okok miatt - csak ritkán utazhatott. Madách arra kényszerül, hogy vidéken éljen világtól elzárt kis falukban. De él benne a vágy, hogy utazzon, megismerje az országot. Lázadás ez a maga módján a szűkös, bezárkózott nemesi életmóddal szemben. Ez a lázadás egyéniségének egyik meghatározó vonása. írói tehetsége már korán jelentkezik, de meg sem kísérli, hogy megyei szinten publikáljon, országos lapoknál próbálkozik, hivatali ambíciói is túlmutatnak a megyei kereteken. Ki akar törni ebből a kisvilágból. Ezt életművével is bizonyítja. A sztregovai Madách európai rangú költő lesz ! Ez az egyetemességigény, kitörnivágyás életeleme, világnézete. Ennek a költő személyiségét is meghatározó magatartásnak eddig nem vizsgált területe a költő utazása, és az ebből fakadó tájélmények. 183