Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)
Tanulmányok - Nagy Ervinné: Tájábrázolás Madách műveiben
A Madách-család Nógrád, Hont, Pest és Szabolcs megyében mintegy 8500 hold földön gazdálkodott. 3 Az „Osztályegyezséget" föllapozva és Fényes Elek Geographiai Szótárának adataival egyeztetve kitűnik, milyen szétszórtan terültek el ezek az úrbéri telkek, majorsági földek, bérlemények. Feltételezhető, hogy a költő már ifjúkorában és később is járt a távolabbi birtokokon. Mielőtt ezt megvizsgálnánk kövessük nyomon néhány útiélményét levelek, versek és egyéb írások tükrében. A gimnáziumi stúdiumok idején magántanulóként vizsgázott a váci piaristáknál. Ezek az „egsamenek" több napot vettek igénybe. Kerényi Ferenc közli azt a levelet, melyben Majthényi Anna válaszol férjének, aki Vácról küldött írásában számol be Imre „eminens" vizsgáiról. „Kellemetesen meg lepett leveled, melyben mind magad, mind az én Eminens Emim egéségéről tudósítottál". 4 Majd beszámol az otthoni eseményekről : „A piktor oda haza nincsen, két hét után jön haza". Az egyetemi évek alatt minden szünidő végén Sztregovától Vácig lovasfogaton, onnan rendszerint hajón teszi meg az utat. Lónyai Menyhérthez 1839. 3. 8.-án kelt leveléből 5 nyomon követhetjük hazautazásának helyszíneit: „Pest pompás kőtömegei után.. . mentem a nagy Werbőczi sírja mellett (ti. Alsó-Petényben), melyen egy egyszerű piramis áll deák felírással, mentem a romhányi téren . . . s az érző szívébe annyi képzeletek tódultak . . . Gyarmaton éjfélkor mentünk keresztül". Itt említi meg, hogy a megyei levéltárban (ti. Gyarmaton) Rákóczi-iratokat őriznek az „ónodi országgyűlésről". „Füleken egy elhagyott házban" ismeretlen Rákóczi képre bukkantak. Az élményekben gazdag út - hol „az érző szívbe annyi képzetek tódultak" -, forrása lesz későbbi műveinek. Werbőcziről drámatöredéke maradt fenn, és Rákóczi-korát idézi Kolizsyak című elbeszélésében. Pest és a szülőföld kettős vonzása ambivalens érzéseket csal ki belőle. Készülődik vissza a barátok, társaság zajosabb világába, de ragaszkodik a csendes, falusi otthonhoz is. „Sebesen száll már az idő felénk, mely ismét felzavarva mostani életrendemet, Pestre visz. „Szomorúan nézek elébe, mert megfoszt ismét hazámtól, hol olyan sok van, amit szeretek." 6 Kiújuló betegsége gyógyítására Pösténybe majd Trencsénybe utazik. „Előbbi szerdán egy kirándulást tettem a trenesényi fürdőbe, mely innen 7 óra járásra van" 1 — írja Lónyainak 1840. július 19-én. Nemcsak a táj ejti ámulatba; „A gyönyörű Vág vidékén virágzó mezők felett ezüstszalagként kígyózik el a sebes folyású folyam", hanem újabb élmény alakul ki benne, amikor a várromra képzeli „Csák szabadsághirdető zászlóit." A látvány romantikus lelkesedést vált ki az alig 17 éves ifjúból, több rajzban is megörökíti Vág völgyének sziklás hegyvidékét, szerpentin útjait, a háttérben dombra épült falvakat. 8 Madách első nyomtatásban megjelent cikke Trencsini, másként teplici fürdők rajzzal is illusztrált tájismertetés, mely a Regélő 1841. I. félév 47-48. sz.-ban jelent meg. Mátray Gábor szerkesztő „jeles tehetségekkel díszlő, derék fiatal ertekezőnek" nevezi bírálatában az írót, aki a kor divatjának megfelelően túláradó romantikus sablonokba foglalja lelkesedését; „Trencsin bércei az őskornak óriásaiként mosolyognak le a homályos szűk völgy fenekére." 9 Minden bizonnyal 1840 nyaráról származik a 42. számú keltezés nélküli pöstyéni levél, melyet csak Harsányi Zsolt rövid jegyzetéből ismerünk, mivel a II. világháború alatt nyoma veszett. Ez a „levél nagyon szép tájleírást ad Beczkó váráról és mulatságosan jelenít meg egy bonyodalmas tutajozást a Vágón". 10 Érdemes felfigyelni arra is, hogy a Madách-családban hagyomány az irodalmi hangvételű leíró és novellisztikus részleteket is tartalmazó leírás. Madách Imre öccse, Pál 1845-ben járt Tren184