Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról

szántukból tettek. A letartóztatás, a börtön, a kényszerű emigráció a hatóságok és a velük együtt paktálok rovására írandók. „Hónapok óta folyik a salgótarjáni kerületben egy különös szervezkedés, - írta a Bányamunkás a Népszavával egybehangzóan - amelyet már megindulásánál gyanús jelenségek kísértek, és ami főleg a baglyasaljai telep munkásai között igyekezett híveket szerezni. Ennek a propagandának a szolgálatában túlnyomórészt fiatalkorú munkások állottak, akik igen mozgékonyak és nemcsak a baglyasaljai telepet, hanem az egész salgótarjáni kerületet bejárták, mindenütt hangoztatva a közismert bolsevista jelszavakat. Megállapítottuk ugyancsak, hogy ebből a medencéből többeket a losonci és füleki bolsevista propaganda tanfolyamokon külön erre az agitációra kiképeztek és később is erről a két helyről kaptak utasítást, miként kell a bányamunkások tömegeit forradalmasítani."

79 Mindezek alapján igazat kell adni az Űj Március cikk írójának a munkásvezetők denunciálásának kérdésében, ugyanis a letartóztatottak között voltak azok, akik résztvevői voltak a losonci és füleki hétvégi iskolának. Folytatólagosan az Űj Március írásából: „A négyhetes elvérzett sztrájk után a munkások hangulata megmaradt olyan osztályharcosnak, mint amilyen ezelőtt volt, sőt még nagyobb lett a szimpátia a kommunista párt iránt. A salgótarjáni proletárság vezetőrétegét 280 embert a bányakapitalisták kidobtak a munkából és a telepekről. De a salgótarjániproletárságból már kinőtt az a vezetőség, amely a salgótarjáni proletárokat továbbra is az osztályharcos mozgalmakba vezeti. A salgótarjáni proletárok ebben a harcban tapasztalatot szereztek és iparkodnak tapasztalataikat saját részükre és az ország többi bányászproletárjai részére is hasznosítani. A salgótarjáni proletárok a harcról nem mondanak le. Aknaközi bizottságok segélyével építik az eljövő harcot, igyekeznek azon, hogy az ország többi bányamedencéjében dolgozó proletárokkal is megértessék azt, hogy az osztályharc alapján, egységesen vívják a kapitalistákkal és a szocialfasisztákkal szemben a harcot. A salgótarjáni sztrájk elvérzett, gazdasági eredményeket a salgótarjáni proletárság nem ért el. A salgótarjáni proletároknak régen óhajtott kívánsága megvalósult abban, hogy a sztrájkvezetést a kezükből ki nem adták. A salgótarjáni proletárok tisztában vannak azzal, hogy ennek a sztrájknak azért kellett elvéreznie, mert csak egyedül álltak szemben a bányakapitalistákkal, a szocialfasisztákkal és az egész államapparátussal. A salgótarjáni proletárok megmaradnak osztályharcos proletároknak anélkül, hogy a szociálfasiszták szakszervezetéhez tartoznának. A kommunista párt irányításával megszervezik a jövő mozgalmát országosra és így vívják harcukat a bányakapitalistákkal. A salgótarjáni bányászproletárok továbbra is ki fogják venni részüket azokból a harcokból, amelyeket a kommunista párt vezet a Horthy-Bethlen-rendszer megdöntéséit, az új proletárdiktatúráért és azon lesznek, hogy az ország többi bányamunkásait is odaállítsák a kommunista párt mellé"

80 Az osztályharcos bányamunkások ismételt elfordulása a hivatalos szakszervezettől csak időleges volt. Az 1930-as évek közepén újólag fellendült a szakszervezeti élet, melyben kezdeményező, irányító szerepet vállaltak a kommunista és baloldali bányászok. A szakszervezetekre, mint a mozgalom fontos tömegbázisát adó munkásszervezetekre a pártnak is szüksége volt politikájának mind szélesebb körben való érvényesítése érdekében. A kommunista értékelés hangsúlyozta az aknaközi bizottság szerepét a jövő harcainak megvívásában. De 1929 novembere után e bizottságokat a hatóságok megszüntették - elbocsájtás, letartóztatás, emigrációba kényszerítés útján s az elkövetkező években ezek életrehívása lehetetlenné vált. Mozgósító, szervező, irányító szerepét csak 1929 őszén töltötte be. 116