Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról

A KMP salgótarjáni kerületi bizottsága a harc feladását követően röpiratban összegezte az 1929 novemberi sztrájk tanulságait. „Négy hétig állottunk harcban mi, a bányák robotosai elnyomóinkkal, kizsákmányolóinkkal, a bányakapitalizmussal s a szociálfasiszta ebeivel. Négy hétig rohamoztuk a kapitalizmus bástyáit. Harcunk befejeződött bérjavítás nélkül, közvetlen anyagi eredmények nélkül! Űjra robotba álltunk, felvettük a munkát anélkül, hogy nyomorunk enyhült volna, anélkül, hogy a szanáltak újra munkába állhattak volna. Felvettük a csákányt, hogy arcunk verejtékéből újra aranyat teremtsünk a bányák urainak, akik a sztrájk után százával dobtak ki bennünket a bányákból !" Azt követően, hogy felvetik, vajon miért nem zárult sikerrel a sztrájk, így folytatják. „Harcunkat megharcoltuk! Nem riadtunk vissza sem a börtöntől, sem az éhségtől! A küzdelemben, mint tudjátok, előljártunk, mi a Kommunisták Magyarországi Pártjának salgótarjáni párttagjai. Ott voltunk a lefogottak élén, ott voltunk a harcunk minden mozzanatában és vezettünk benneteket a harcban a KMP irányításával. Nem tudott letörni bennünket a terror, sem az éhség ! A szociálfasiszta peyerek ámítását, leszerelését, árulását is kivédtük. De nem tudtuk megakadályozni aljas munkájukat. A sztrájk eredménytelenül végződött s ez a szociálfasiszták „érdeme". A peyerek újra rászolgáltak az ingyen tüzelőre! Megkapják! A salgótarjáni Rt. kiutalja nekik ! Hogyan végezték ezen júdásmunkájukat, denunciáltak, s csendőrkézre akarták juttatni Nagy Pál és Pothornik elvtársainkat. Denunciáltak az osztályharcos üzemi szerveinket, az aknaközi bizottságokat, csendőrkézre juttatták ezek tagjait, lefogták a sztrájkbizottságot, azt hazudtak nekünk, hogy ők megegyeztek, hogy mindenkit visszavesz a társulat. Elbuktatták a pécsi sztrájkot. . . leszerelték a nagybátonyiákat, aki segítségünkre akartak sietni azzal, hogy ők is annyit fognak kapni, amennyit mi elértünk . . . Mi magunk vezettük végig a harcot s visszautasítottuk a fasiszta döntőbíráskodási kísérleteket is. Munkások! Bányászok! Már most készüljetek a harcra és minden aknában teremtsétek meg a győzelem biztosítékait, az osztályharcos üzemi szervezeteket az akna- aknaközi bizottságokat ! Salgótarján már sok csatát vesztett az osztályháborúban, de az elveszett ütközetek tanulságaiból kovácsoltuk legerősebb fegyverünket, forradalmi osztályöntudatunkat, amely győzelemre vitt bennünket. Ennek a sztrájknak a tanulságai is erősítik harcunkat . . ."

81 1929 decemberében a KIMSZ Központi Bizottsága, a Tanácsköztársaság óta először hívta tanácskozásra a kerületek vezetőit. Az első illegális konferencia részletesen foglalkozott az ifjúsági mozgalom kérdéseivel. Az Ifjú Proletár erről többek között így írt: „A vidéki jelentéseknek, de az egész konferenciának is legkiemelkedőbb pontja a salgótarjáni kerület jelentése volt. Tarjáni szervezetünk már megtalálta a módját a tömegek szervezésének. Ott még az elbukott sztrájk sem tudta szervezetünket gyöngíteni, mert a munkásság tisztában volt az elbukás okaival, a szociáldemokrata párt szerepével. Természetesen a tarjáni kerületnek is vannak hibái, amelyekre a konferencia rámutatott, de teljes egészében tarjáni szervezetünk munkája példája lehet annak, hogyan kell egy kommunista szervezetnek dolgozni."

82 A sztrájkot követően a rendőrségi jelentések is összegezték nyomozati eljárásuk eredményeit. Dr. Pitta Lipót salgótarjáni rendőrkapitány jelentésében - melyet a belügyminiszternek küldött - olvasható, hogy az „1929. november 2-28-ig tartott 117