Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról

sztrájkkal elérnek, azt a nagybátonyiak megkapják sztrájk nélkül. „Tehát az a nézetem, hogy maguk ne álljanak le, mert felesleges a sztrájk.'''' Amikor az egyik elvtárs a munkásotthonban Gálnak és Bertrandnak ezt a szemébe mondta, amit Gálék nem is tagadnak, a tömeg rájuk akart rohanni, csak a csendőrség közbelépése mentette meg őket. Innen a két szociálfasiszta Róth bányafőtanácsoshoz ment a sztrájkolok bőrére alkudni. Róth főtanácsos kijelentette nekik a következőket: „Nézzék, felesleges a tárgyalás, most nem maguk vezetik a sztrájkot, hanem a kommunisták és én hiába egyeznék meg magukkal, magukra a tömeg úgy sem hallgat." A szociálfasiszták tényleg belátták ezt és észrevétlenül eltűntek Salgótarjánból."

6

'

2 Gál Benő és Bertrand Antal salgótarjáni látogatása november 15-én volt. Ezen a napon a bányászok összvezetőségi ülést tartottak. Feltehetően ezt a lehetőséget hasz nálták ki a sztrájkoló munkások a pótsztrájkvezetőség megválasztására. A hatóság - többszöri elutasítás után - csak ekkor és a központi küldöttek meg jelenése miatt engedélyezte a gyűlés megtartását. A Népszava tudósítása arról szól, hogy Gál és Bertrand érintkezésbe léptek a szűkebb vezetőséggel, melyből Nagy Jánossal és Princz Ferenccel felkeresték Róth bányafőtanácsost azzal, hogy fogadja a bányamunkások küldöttségét. A küldöttséget Róth elutasította azzal, hogy „magukkal egyáltalán nem tárgyalok, mert maguk a munkásoknak csak egy töredékét képviselik." Más forrás szerint Róth közölte, hogy „— sztrájkoló munkásokkal nem tárgyal, s a megjelenteket sem tekinti illetékeseknek, hogy a munkások nevében velük tanácskozzék." Az iménti közlések arra utalnak, hogy nem a sztrájkoló többség képviseletében keresték fel a bányafőtanácsost, hanem a helyi csoportok jobboldali vezetősége és a Szövetség nevében.

63 Róth Flóris a központi kiküldötteket sem tekintette illetékeseknek a tárgyalásra, következésképp el kell fogadnunk az Űj Márciusban közölteket, miszerint a sztrájkot a kommunisták vezetik s nem engednek beleszólást harcuk menetébe. Peyer Károly a salgótarjáni bányamunkás sztrájk tanulságait összegző Népszava cikkében valótlanságot állít a bányász mozgalom vezetőinek politikai-mozgalmi elkötelezettségéről. Azt írja, hogy ,,A sztrájk második hetében ... az újból összehívott bizalmiférfi ülés bizalmat szavazott a szövetség vezetőségének és fölkérte, tegye lehetővé, hogy a sztrájk, ha egyáltalán lehetséges, eredményesen befejeződjék . . ." Erre a sztrájk vezetősége, de még a bizalmiférfi testület sem mutatott hajlandóságot, igen határozott elutasítást tanúsított.

64 „A salgótarjáni proletárok lelkesedtek a sztrájkért, - írja az Űj Március - mert tudták azt, hogy most a vezetést a kezükből nem adják ki." Ez is arra enged következtetni, hogy a sztrájk kimenetelét illetően nem tárgyaltak a központi kiküldöttekkel, s méginkább nem kérték közbenjárásukat követeléseik teljesítéséért, sőt védelmet sem kértek a sztrájk vezetésének retorziója ellen. Ezt az állásfoglalást fogalmazza meg a Kommunista cikke is, mely arról szól, hogy „a harcoló bányász proletárok . . . forradalmi elszántsággal vívják osztályharcukat a bányakapitalizmus ellen, dacolva csendőrségi terrorral és elvetve minden illúziót, melyet valaha is tápláltak a szociálfasiszták iránt. Es ez a tarjáni sztrájk egyik legfontosabb tanulsága. A sztrájkoló tömegek nyíltan visszaverték Peyer-Sztranyavszkyék döntőbíráskodási törekvéseit. Ez az, ami a tarjáni sztrájkot, munkásmozgalmi jelentőségén is túlmenően a legfontosabb politikai események egyikévé teszi. Először történt Magyarországon, hogy sztrájkoló munkások nagyobb tömegei nyíltan visszautasították Peyerék beavatkozási kísérleteit és nyíltan megmondották, hogy a hatóságok „közbenjárására" sem kíváncsiak. „Tanultunk Pilisvörösvárból" mondták a tarjáni bányászok az őket egyformán megkörnyékező és becsapni akaró 112