Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról

bizottság nem más, mint a sztrájkbizottság, a sztrájk vezetőinek csoportja. Feltehető azonban az is, hogy a 25fős sztrájkvezetőségből választottak egy kisebb létszámú - 15 fős - tárgyalóbizottságot, de miután a sztrájkvezetőséget a november 7-i politikai megmozdulás után letartóztatták, a november közepén megválasztott hét tagú sztrájkbizottság egyben tárgyalóbizottság is lett. A tárgyalóbizottság véleményem szerint azért is azonos a sztrájkvezetőséggel, mert pl. Princz Ferenc, a helyi csoport jobboldali elnöke, a Bányamunkás Szövetség központi vezetőségének alelnöke több bányamunkással együtt akart tárgyalni az igazgatósággal, de nem a sztrájkvezetőség, a sztrájkoló bányászok megbízásából, hanem a Szövetség és a nem. sztrájkolok, illetve a helyi csoport vezetősége nevében s az igazgatóság nem fogadta el őket tárgyaló partnernek. Az viszont elfogadhatatlan állítás, hogy a sztrájk első hetében működött sztrájkvezetőség a szakszervezeti ossz vezetőség állásfoglalása alapján csak akkor tárgyalhat a bányaigazgatósággal, ha az hívja őket. Az első, eredeti sztrájkvezetőség nemzárkózottelaköv^etelésekteljesítésénekmegvitatásától, de a részükről meg nyilvánuló tárgyalási készség nem találkozott a bányaigazgatóság szándékával, mint ahogy a források sok esetben bizonyítják, hogy az igazgatóság kinyilatkozta: sztrájkoló munkásokkal nem tárgyal. Ugyanis ha a sztrájkvezetőség eleve elzárkózott volna a tárgyalástól, akkor nem lett volna szükség a mozgalom vezetésének szervére, a sztrájkvezetőségre, vagy másként, a tárgyalóbizottságra. „A sztrájkolok száma napról-napra szaporodott. - írja az Űj Március. Ugyanígy szaporodott a csendőrség létszáma is. A sejtek készítették elő a november 7-iki tüntetést, amelyben a proletárok mind, nők, férfiak lelkesen vettek részt. Irány a salgótarjáni munkásotthon volt. A proletárok úgy a telepekről, mint a falvakról november 7-én tömegesen indultak a salgótarjáni otthonba. Az utakat csendőrség állta el. A tömegek legtöbb helyen a csendőrséget eltolták útjukból és bementek az otthonba. Baglyasalján, ahol a legforradalmibb tömeg van, a helyi csoportnál gyülekeztek és innen indultak Tarján felé. Tüzeknek az útját olyan erős csendőrkordon állta el, hogy nem bírták keresztültörni. Ez a tömeg visszament és kerülő úton ez is Tarjánba jutott, ahol csatlakoztak a már beérkezett tömeghez. Ott az elvtársak beszédet tartottak november 7-e mellett és a sztrájk mellett. A rendőrség megkísérelte ezt a tömeget szétoszlatni, vagy legalább a gyűlést megakadályozni, de ez a kísérlete meghiúsult. A tömeg egész estig, a munkásotthonban volt és csak este ment szét:

43 A csendőrség is beszámolt az 1929. november 7-i eseményekről. A jelentés bevezetésképpen közli, hogy Baglyasalján és Pálfalván a sztrájkra vonatkozóan a helyzet változatlan. Kisterenyén 30 fő csatlakozott a sztrájkolókhoz, s ezzel a sztrájkolok száma 2743 fő. A jelentésben olvasható továbbá, hogy Baglyasalján, Forgács-bányatelepen és Salgótarjánban a házak falán november 7-re virradóan piros betűkkel feliratok jelentek meg: „Éljen a proletárdiktatúra. Éljen november 7." A sztrájkolok tüntetésre készülnek. Kisterenye, Mizserfa és Baglyasalja csendőrőrseit megerősítették. Salgótarjánban kerékpáros zászlóaljat helyeztek készültségbe. A bányaigazgatóság megkezdte a leszámoltatásokat. Etesről 250-300 munkás Salgótarjánba akart vonulni, de a csendőrség feltartóztatta őket. Kb. 70 fő ismét megkísérelte, hogy Salgótarjánba jusson. Kazárról 200-300 fő is Salgótarjánba igyekszik, Kovács pálya István - ki a sztrájk mellett agitált - kiszabadítása végett.

44 A baglyasaljai bányászok felvonulásával kapcsolatosan írja egy detektív jelentés, hogy ,a tömegből... Le a csendőrökkel, nekünk is lesz a kezünkben nemsokára fegyver - szavakat kiabálták a csendőrök felé. Két csendőr Földi István és Blaskovics Lajosban ismeri fel a kiabálókat." (A jelentésben másutt Blaskó Lajos szerepel. Ez utóbbi a helyes.)

45 107