Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról

az elszámolást, illetve a tagjárulék beküldését tagadják meg a bányamunkás szövetségnek. És ezt ezeknél a helyi csoportoknál el is érték Peyer csatlósain keresztül. Névszerint Pécsről Bertrand, Perneker, Szabó József, Szabó Jenő. Ajkáról Takács József, a mostani szövetség elnöke és Zömbik. Brennbergből Viborni, Nagybátonyból Orosz Márton, Szászvárról Vida.

11 Mikor ezzel sem tudták az ellenzéket lehetetlenné tenni, akkor egész a nyílt denunciáláshoz nyúltak. Úgy hogy a vezetőség tagjai közül többeket rendörséggel akartak lefogatni. A bányamunkás szövetség titkársága nem hajthatta végre nyíltan a szociálfasiszták utasítását (a központi vezetőség baloldali többsége miatt.) Ezért a szaktanács és a szociáldemokrata pártban lévő szociálfasiszták között egyrészről, a bányamunkás szövetségben lévő szociálfasiszták között másrészről ellentét és konfliktus támadt, ."

l2 Peyer Károly 1929 augusztus végén támadást indított a bányamunkás Szövetség két titkára, Fodor József és Ocskovszky János ellen. A támadás valójában a kommunisták ellen irányult, mert Peyernek elsődleges célja volt, hogy a szakszervezetből eltávolítsák a kommunistákat. Fodor és Ocskovszky a Peyer által kezdeményezett vita következtében a szakszervezet baloldali, majd kommunista bányászaira támaszkodott, sőt elfogadták a kommunisták feltételeit is a bányász szakszervezet további működésére vonatkozóan. A kommunisták feltételei pedig — más körülmények között - elfogadhatatlanok lettek volna számukra. (A szakszervezet a jövőben osztályharcos politikát folytat. A vezetőség mindent elkövet a munkások életszínvonalának emeléséért. A központi vezetőség országos bérmozgalmat kezdeményez. S a leglényegesebb, hogy a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége csatlakozik a Vörös Szakszervezeti Internacionáléhoz.)

13 Fodor József és Ocskovszky János a Bányamunkás Szövetség tisztviselői ebben az időben szembekerültek a Peyer-féle vezetéssel és több lényeges kérdésben - mint a fentiekből is kitűnik - a kommunistákhoz csatlakoztak. A KMP vezetői az akkori szektás szemléletnek megfelelően azonban nem tettek különbséget Peyerék és Fodorék között, helytelenül őket is a „szakszervezeti bürokraták" közé sorolták. Ennek alapján a gyakorlatban az a hibás álláspont érvényesült, hogy a főellenség Fodor—Ocskovszky, akiknek az a céljuk, hogy a „balra tolódó bányász tömegeket megzavarja, e látszatharc útján a tömegek vezetését továbbra is saját magának biztosítsa."

14 A Szakszervezeti Tanács részéről a Bányamunkás Szövetséget ért támadásra. A salgótarjáni medence bányamunkássága aláírással röpirat jelent meg, mely egyértelműen a Szakszervezeti Tanács egységbontó politikájára mutat rá, feltárva az okokat és megjelölve a bányászok feladatait. „Miért akarja a Szakszervezeti Tanács megbontani a bányamunkásság egységét . . . Azért, mert látta, hogy az immáron többségbe került osztályharcos bányászok nem fogadják el az opportunista politikát s nem hajlandók továbbra is ellenállás nélkül tűrni a bányák bérdiktatúráját. Azért, mert a Szaktanács harcol minden osztály harcos megnyilvánulás ellen. Azért, mert látja, hogy ezután a Bányamunkás Szövetségben senki sem űzheti már tovább az árulás, a sztrájkleszerelés, a bányakapitalizmussal való paktálás politikáját. . . Nem mehetünk azok után, akik éket akarnak verni munkások és munkások, szervezett és szervezetlen bányamunkások közé . . . Nekünk magunknak, a tárnákban dolgozóknak kell kezünkbe venni sorsunk intézését! Magunknak kell vezetni harcainkat ! . . . Nyomorúságos éhbérünket csak harccal emelhetjük ! Ennek a harcnak ellenzője s mindenkori főleszerelője a Szaktanács! Harcolnunk kell tehát ellene s opportunista politikája.ellen. Harcolnunk kell annál is inkább, mert a Szaktanács szét akarja rombolni szervezetünket, bennünket, osztályharcos bányászokat ki akar 100