Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XI. (1985)

Tanulmányok - Vonsik Ilona: Tények és gondolatok az 1929-es bányászsztrájkról

szorítani onnan, hogy zavartalanul folytathassa továbbra is áruló politikáját . .. Meg kell védenünk egységünket, a tárnákban dolgozók egységét." A röpirat felhívja a bányászokat, hogy készüljenek a jövő nagy bérharcaira.

15 Peyer válaszul a salgótarjáni helyi csoport jobboldali vezetőjével, Princz Ferenccel adatott ki röplapot, melyben támadta és rágalmazta a kommunistákat. „. . .le fogunk számolni itt Salgótarjánban is a Pothornik-Eppich-féle társasággal. Senkisem akarja a bányamunkások egységét megbontani, megbontják azt azok, akik évek óta mást sem csinálnak, mint folyton mocskolódnak és rágalmaznak, mert alkotni nem tudnak semmit sem... A salgótarjáni kerület bányamunkásaihoz szólunk, ne üljenek fel a nagyhangú Ígéreteknek, mert nagyhangú ígéreteket mindig csak szélhámosok szoktak tenni. Szervezetünk eddig helyes irányba volt vezetve és nekünk kell gondoskodni, hogy a jövőben is helyes irányban legyen vezetve és ne legyen eszköze politikai kalandor társaságnak ... Mi bizalommal viseltetünk a munkásság vezetőtestületei és emberei iránt, akik évtizedeken keresztül becsülettel állták meg a helyüket és le fogunk számolni minden hazug, rágalmazó jelszóval és „baloldali bolsevista" szélsőségesekkel."

16 Princz Ferenc azzal, hogy néhány kommunista vezetőt megnevezett a röpiratban, jó szolgálatot tett a hatóságoknak. 1929. „július 7-én a bányamunkás szövetség központi vezetőségének ülése kimondta, hogy az ősz folyamán országos bérmozgalmat indít. A salgótarjáni bányamunkások állandóan szem előtt tartották azt, hogy az a mozgalom, amelyet a szövetség vezet, nincs biztos alapon, mert a szociálfasiszták minden pillanatban elárulhatják. Éppen ezért a munkások bizottságokat választottak, amelyek előkészítették a mozgalmat azzal a tudattal, hogy a szociálfasisztákat nem engedik beleavatkozni a mozgalom vezetésébe.

,,1-! A salgótarjáni bányakerületben a párt legális szervként létrehozta a munkásosztály forradalmi, harci szerveit, az aknai és aknaközi bizottságokat, amelyekben szervezett és szervezetlen munkások egyaránt részt vettek. A sztrájk vezetésére sztrájkbizottságot választottak, melyből a szociáldemokrata szakszervezeti vezetők kiszorultak. A harci szervek létrehozására, a tömegek megnyerésére, a kommunista befolyás növelésére kedvező lehetőséget teremtett az a körülmény, hogy a bányászok kiábrándultak a hivatalos ós a Csóka-féle sárga szakszervezetből is. A kommunisták éltek is ezzel a lehetőséggel s az 1920-as évek végére a salgótarjáni szénmedence a KMP egyik legszilárdabb bázisává vált.

18 „A salgótarjáni munkások igyekeztek az ország többi bányamunkásságának figyelmét is felhívni röpirat útján és személyes agitáció útján arra, hogy az őszi mozgalom vezetését a munkások sehol a kezükből ki ne adják és így a szociálfasiszták ne hajthassák végre árulásaikat."

19 A salgótarjáni, a baglyasaljai kommunista bányászok vállalták a losonci konferencián megfogalmazott feladatok végrehajtását. Felkeresték Tatabánya, Pilisvörösvár, Pécs bányászait, ismertették velük az őszi bérharccal kapcsolatos terveket s agitációjukkal igyekeztek szélesíteni a baloldali mozgalmat, politikailag erősíteni az ellenzékiek táborát. „A szociálfasiszták látták azt, hogy az őszi mozgalom vezetésébe nem tudnak bekapcsolódni és így a leszerelés lehetetlen. Tehát más eszközökhöz nyúltak, hogy az országos bérmozgalmat, ami október 28-ára volt tervezve, megakadályozzák. Az ország két jelentős bányamedencéjében meg voltak az előfeltételek arra, hogy az ősz folyamán bérmozgalom indulhasson (Tarján és Pécs). A szociálfasiszták október 4-én Pécsett a munkásokat jelentéktelen követelésért (25 százalékos egyszeri segélyért) sztrájkba vitték."

20 A KMP a helyzetet elemezve készítette elő az 1929-es salgótarjáni bányászsztrájkot, amely a tervek szerint az országos bányászsztrájk kezdetét jelentette volna. Az országos mozgalom indítását október 28-ra tervezték, de a Szakszervezeti Tanács 101