Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

Nagy Iván „Arczképtárában" a történelmi alakok mellett jelentős helyet foglalnak el a kortárs személyek, és ellentétes nézetek képviselői is jól megférnek egymás mellett. Mutatja ez sokirányii érdeklődését, egységbe foglalni igyekvő szándékát, és tájékozódásának kortárs jellegét. (Őrizte többek között: Kossuth, Széchenyi, Eötvös, Szontagh Pál, Zrinyi, Csokonai, Kazinczy, Batsányi, Berzsenyi, Petőfi, Jókai, Schiller, Goethe, Heine, Comte, Guizot, Garibaldi, Wellington arcképét.) Nem tüntette fel, hogy ki készítette ezeket az arcképeket — amelyből arra következtetünk, hogy e műfajban nem a művész személye (egyébként kevés kivétellel majd minden festőnk készített képmásokat), s nem is a kép stílusa volt érdekes, hanem a személy, akinek arcvonása így vált ismertté, szerepe így is hangsúlyozott. E műfajban a valósághűség volt kritérium, hasonlóan a képeslapok illusztrációihoz, melyeknek — könyvtára tanúsága szerint, mert hisz számos lapot járatott — gyakori szemlélője lehetett. Az arcképeknél feltüntette, hogy egy kép milyen formában volt birtokában: rézmetszet, fametszet, nyomtatott, kőnyomat, vagyis kivétel nélkül valamilyen (a század derekán rohamosan terjedő) sokszorosító grafikai eljárással készültek. Megjelenhettek folyóiratok mellékleteként, de jó részük külön műlapként is megvásárolható volt könyv- és papírkereskedésekben, vagyis Nagy Iván könyvvásárlásai alkalmával is rátalálhatott ezekre. Itt juthatott hozzá rézmetszeteihez is, melyeknek mégcsak pontos számát sem tudjuk, ugyanis a Nevezetes festészek, kiktől rézmetszeteim is vannak megjelölés alatt csak 26 festesz nevét olvashatjuk (nagyjából betűrendbe szedve). E névsor vizsgálata éppen abból a szempontból izgalmas, hogy kiket tartott ő nevezetes festészeknek, azaz véleménye szerint kik voltak jelentős, feltehetően ízlését is meghatározó — s egyben arra vissza is utaló — művészek. A lejegyzés vázlatossága, régisége és néhol olvashatatlansága miatt a névsorból 16-ot tudtunk pontosan beazonosítani, minek összetétele — így töredékességében is — érdemes figyelmünkre. S bár a felsorolásban betűrendbe szedte a művészeket, célszerűbbnek tűnik, ha a formális rend helyett, időrendben tekintjük át, azonnal szemléltetve így, hogy a művészetek történetének mely szakaszaihoz kapcsolódott. A felsoroltak közül a legtöbb művész olasz, mégpedig az olasz reneszánsz képviselője. Mindenek előtt Leonardo da Vinci, ki a modern értelemben vett művész típusa első képviselőjének tekinthető. Mellette az érett reneszánsz kiváló olasz mesterei Coreggio, del Sarto, Raffaello, és az olasz reneszánsz esztétika álláspontját követő legnagyobb német festő és grafikus, Dürer, kit gyorsan terjedő metszetei már saját korában ismertté tettek, munkáit Nagy Iván is kedvelte. A XVII. századból szintén két olasz, ezenkívül két holland festő és rézkarcoló mester nevét jegyezte fel Nagy Iván, Honthorst és Rembrandt, ki a művészettörténet legnagyobb rajzművészei közé tartozik. A XVIII. századból megemlít két, a maga korában jelentős arcképfestőt: a francia Rigaud-t, ki a XVIII. század első felének legtöbbet foglalkoztatott, és az angol Reynolds-t, ki századának legnagyobb arcképfestője volt. A XIX. század első feléből a német klasszicizmus két képviselőjét tartotta jeles festésznek, feltehetően éppen hazai hatásuk miatt. Olyan városhoz, iskolához kötődtek, hol a kor magyar művészei tanulták a szakmát, ahol követendő, vagy elvetendő példát láttak. Ezek a művészek az európai művészetet közvetítették: — Krafft: Bécsben a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. A század elején több nagyobb szabású megrendelést kapott, többek között balassagyarmati megrendelésre is készített munkákat. Ennek valószínűleg az a magyarázata, 98