Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

hogy annak a törekvésnek volt egyik fő képviselője, amely során a század második, harmadik évtizedében a görög—római hősöket a históriai tárgy váltotta fel. Két ilyen magyar történeti tárgyú óriás méretű képét a Nemzeti Múzeumban is láthatta Nagy Iván.

37 — Koulbach: Münchenben a Képzőművészeti Akadémia igazgatója is volt. S Rómán és Bécsen kívül éppen München volt a központ, amit a XIX. század első felében, tanulni vágyó művészeink szívesen felkerestek. Nagystílű művészeti élet folyt, melyben Koulbach óriás méretű alkotásaival volt jelen, de ezek itthon nem akadtak igazi követőkre. A romantika korában (1850 után) Párizsba — a világ művészetének fővárosába —• indultak művészeink, hisz a romantikus művészet sehol sem mutatott föl nagyobb mestereket mint ott. A XIX. századi romantikus művészek közül éppen a franciákra figyelt föl Nagy Iván. Decamps: kit Nagy Iván jelentősnek tartott már megelégedetten a klasszicista szabályokkal, egzotikus témákat keresett. Doré: pedig valóban a romantikus illusztráció legnagyobb alakja, a század egyik legnépszerűbb művésze volt, nemzedékek képzeletét irányította. Doré művészetével Nagy Iván könyveiben is találkozhatott, hisz a világirodalom remekeit romantikus rajzsorozatokkal látta el. A magyarok közül Rusz Károly fametsző szerepel felsorolásában, ki a XIX. század második felében xilográfiai intézetet tartott fenn, kalendáriumok, szakfolyóiratok reproduktív fametszetein kívül itt készültek a népszerű képeslapok, a Vasárnapi Újság, a Magyarország és a Nagyvilág, a Hazánk és a Külföld illusztrációi — melyek megvoltak Nagy Iván könyvtárában is. Más forrásból tudjuk, hogy Rusz Károlyon kívül, jól ismerte a magyar képzőművészet több jeles alakjának munkásságát, Székely Bertalannal például személyes ismerettségben állt.

38 ,,1874. október 2-a jöttünk reggel hajón Pestről Váczra, találkozván Székely Bertalan festésszel, hoztuk őtet magunkkal Horpácsra. Október 3-án Berinkében, 4-én Orosziban jártam Székellyel. 6-án Berkibe kísértem, honnan ő az országútra ment, onnan tovább, én visszasétáltam Horpácsra." (Napló II. köt. 204. p.) Az Olajfestményeim alatt 18 képet sorolt fel, 1871-ben állítása szerint ennyi olajfestménye volt. Pontosabban csak 16, mert az első kettő Raffaello és del Sarto eredetije után készült másolat —• elefántcsonton. A művekről a beazonosításhoz szükséges, de nem minden esetben elégséges leírást adott. Általában a szerzőt, s a címet tüntette föl, de még így is vannak képek, melyeknek készítőjét ezideig felderíteni nem tudtuk. A leírások alapján következtetve az alkotások tárgyára, a képek tematikus csoportosítását végeztük el. S bár tudjuk, hogy ezzel sem a műveket, sem bitokosuk ízlését nem lehet kielégítően jellemezni, mégis iigy tartjuk, hogy —• éppen ebben a korban — e tematikus megoszlás világít rá leginkább Nagy Iván választásban megnyilvánuló képzőművészeti ízlésére. A 18 kép közül 6 szentkép, melyek közül néhány esetleg családi örökségként is birtokába kerülhetett. E műfaj már a század elején elterjedt volt, hagyományos s a szemlélőtől is igen egyszerű magatartást igényelt. A két olasz reneszánsz mester, Raffaello és del Sarto Szent családját elefántcsontra másolva őrizte, az ilyenfajta mesterkedésnek (anyagszerűtlenségnek) korábban nagy divatja, és nagy keletje volt. Szintén olasz, már a barokk stílus határán alkotó mester Baroccio: Szent családja után készült másolat, és egy ugyancsak ezt a címet viselő mű volt még birtokában, melyről jegyzékében fontosnak tartotta hangsúlyozni, „régi, eredeti, ismeretlen." ÍM