Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

E fenti eseménysor beleillik abba, a korabeli képzőművészetek fejlődését átfogó folyamatba, amely során szélesedett a képzőművészetek társadalmi bázisa, nőtt a közönség igénye, s ezen belül is főként az arcképrendelések szaporodtak meg, az arckép a legkelendőbb portéka volt. Az áttekintés jól szemlélteti, hogy ezen növekvő közönségigényeket, külföldi és hazai, városokba vándorló, majd főként Pesten székelő művészek csoportjai igyekeztek kielégíteni és felkelteni, (már csak a megélhetési gondjaik enyhítése miatt is). A legkülönfélébb művészi, technikai eljárásokat alkalmazták (az árnyképtől a fényképig), vagyis az akkor megjelenő művészi tömegtermelés is ezen, lényegében tartalmát tekintve kifejezetten polgári szükséglet szolgálatában állt. Az arcképnek fő kritériuma a hasonlatosság volt, mely alapján a megrendelő, vagy a néző jogosultnak tarthatta magát egy mű megítélésére. Kiolvasható a fenti áttekintésből az is, hogy Nagy Ivánnak a század második felében volt lehetősége igényesebb művek megrendelésére — Vizkelety Bélánál és Plachy Ferencnél, a korabeli művészetek két nem különösebben kiemelkedő, de ismert alakjánál. Úgy tartjuk, hogy éppen ezek a személyéről és családjáról készíttetett képek, olajfestmények képezték — ahogyan ő nevezte — ,,Képrajzgyűjteményének" alapját. Ez a gyűjteménye — könyvtárához hasonlóan — a pesti évek alatt (1855—1878) könyvtárnoksága ideje alatt alakulhatott ki, ós gyarapodott a főként Pest-Budán egyre megélénkülő gyűjtő tevékenység közepette. Korabeli feljegyzései is erre utalnak. 1859-ben felesége születésnapjára ,,egy karpereczczel és Madonna (olajfestésű) képpel" kedveskedett, de másoltatott is képeket. (Napló 2. köt. 154, 163. p.) Gyűjtőtevékenysége céljáról megállapítható, hogy pusztán a művészetek iránti érdeklődése vezette, eredményéről pedig az a füzet tájékoztat, melyben kimutatást készített 1871-ben a tulajdonában levő képzőművészeti anyagról, Képrajzgyűjtemény címmel.

36 Ezen összeírás alapján szemrevehetjük Nagy Iván választásában megnyilvánuló képzőművészeti ízlését, azzal együtt, hogy tudjuk, választását (válogatását, gyűjtését) anyagi lehetőségei korlátozták (könyvtára megteremtésén is ekkor fáradozott) és a — még ekkor Pesten is — szerény stílusú műkereskedelem is befolyásolhatta, korlátozhatta. Képrajzgyűjteményében 3 fő csoportba osztotta műveit: Arczképtár — 200 név, kiről képmása volt, Nevezetes festészek, kitől rézmetszeteim vannak — 26 festesz neve, Olajfestményeim — 18 kép felsorolva. Az egyes csoportokon belül nem egységesen adta meg a művek leírását. Az Arczképtár-csoiporth&n 200 személy nevét sorolta fel, kinek képmása megvolt, az alábbi bontásban, mely különösebb magyarázat nélkül is rávilágít érdeklődésére: Fejedelmek arczképei — 24 név Főpapok — 10 Hazai nevezetes férfiak — 56 Magyar tudósok, írók, művészek — 33 Magyar költők •— 15 Nők arczképei —• 17 Külföldi nevezetesek arczképei — 21 Tudósok, művészek — 24 200 név 92