Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

A magyar színpadi zene, mellyel színházlátogatásaikor közvetlenül is találkozott, Nagy Iván számára ismerős volt. Hallotta a népszínművek dalbetéteit, látta a közismert operákat, a kiemelkedőket gyűjtötte is, de ismerte (a XIX. század második felében megjelenő könnyebb színpadi műfajt) az operettet is. Erkel Elek — a Népszínház karmestere, nagysikerű operettszerző — neve ott szerepelt Czímtárában. Nagy Iván Magyar zeneszerzemények gyűjteménye jól reprezentálja a XIX. századi magyar zene gazdagságát. Összetétele érzékelteti azt, hogy milyen irányba fejlődött, reformkori bázison, a magyar tradíciók hordozója, a verbunkos zenei örökség: A zongora és kamaramuzsika,,a mű-dalirodalom, a színpadi zene (opera) és (aminek Nagy Ivánnál nincs nyoma, Lisztet sem említi) a magyar zenekari irodalom épült fel anyagából. Nagy Iván jól ismerte a magyar romantika zeneműveltségét, értette, szerette nemzeti érvényű zenei nyelvét. 33

A zenével gyakorta találkozott, áthatotta egész életét : — a színpadi muzsika hallgatásán, — a zenei kiadványok forgatásán kívül, — az otthoni, családi muzsikálás mellett, — mindennapi, közvetlen alkalmakon, mint táncmulatságok résztvevője, mint vendéglők látogatója, — és ritkábban — s inkább csak a századvég felé megélénkülő hangversenyéletben — mint hang versenylátogató. (Napló 2. 202. p.) Zenei ízlésében uralkodó a romantika, kedvelt műfaj — mely közvetlenül fordult a közönséghez — a városias alapú színpadi zene, az opera és a népies dalirodalom. Éppen ez utóbbi, a zenei tömegműveltségnek egyre nagyobb szerephez jutó műfaja utal arra a folyamatra, melyben megkezdődött a polgári körülményeknek megfelelő tömegműveltség és magas műveltség szétválása, és ami Nagy Iván zenei ízlésében is tetten érhető. Képzőművészeti érdeklődése A zenéhez hasonlóan a romantikus kifejezésmód, a történelmi témák uralták a kortárs képzőművészetet. Köztudott, hogy a XIX. század derekán a társadalom széles körében, különböző osztályok és rétegek tagjai között találni műkedvelőket, rajzoló, festegető embereket. A számos eset, példa közül álljon itt kettő: — Madách Imréé — kivel Nagy Iván közelebbi kapcsolatba is került — aki 1837 táján rajzolt, majd olajfestékkel is dolgozott., — és Jókai Móré, ki szintén rajzolt, festett, sőt büszke műgyűjtő volt, miről Nagy Iván Naplójában értesít: ,,1852. június 17-én látogatást tettem Szabó Bélánál, azután Jókai Mórnál, ki fametszeteit mutogatta." (Napló 2. köt. 62. p.) Nagy Iván életútjának a vizsgálata is azt a tényt látszik igazolni, hogy oly családok körében, ahol gondot fordítottak a jó nevelésre, a rajzolás és festés — mint a nyelvtudás — hozzátartozott a műveltséghez. 89