Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

Ismert tény a nemzeti romantika jegyében megújuló színház szerepe zenei életünk fellendítésében. A Nemzeti Színháznak 1884-ig, az Operaház megnyíltáig kiemelkedő szerepe volt a zenei műveltség terjesztésében. Természetes hát, hogy Nagy Iván zenei műveltségére vonatkozó adatokat is színházi élményei körében, ezekkel együtt találtunk. Naplójában a Nemzeti Színháznak még két operaelőadását említette meg: 1848. február 28-án látta Verdi Machbeth-jét és ugyanez év március elsején Donizetti Linda című művét. (Napló 1. köt. 100. p.) A nagy népszerűségnek örvendő olasz operamuzsikát már a Nemzeti Színház színpadán megismerte, itt kedvelte meg e zenét, ami csak tovább erősödött a Velencében eltöltött idő alatt. Velencében (1851. december és 1852. májusa között) jelentős színházi és főként zenei hatások érték. Ott ugyanis rendes napi életmódjához hozzátartozott a színházak látogatása, mindennapos programja volt. (Napló 2. köt. 45. p.) Változatos színházi bemutatókon vett részt a város különböző színházaiban : látta a Monte Christót és egyéb drámákat, de akrobata mutatványosokat is. (Napló 2. köt. 56. p.)

30 Velencében, mi a XVII. században már az opera központja volt, főként operát játszottak: „8 órakor menvén a színházba, az egész éjjeli 12 óráig tartott, mivel az opera és ballet volt folyton a tárgya." (Napló 2. köt. 45. p.) Hallhatta ott a XIX. századi olasz operairodalom majd minden jelentős szerzőjét. Részt vett Rossini: Otelló, és a Donizetti tanítvány Chiaramonte: Lenozze di Messina operák előadásán. Chiaramontét személyesen is ismerte s hallotta zongorajátékát, szintúgy Bellini kortársa, kinek híres tenorszerepeket komponált ,,Többször ebédelt nálunk és párszor szívességből énekelt is az egykori híres Rubini." (Napló 2. köt. 57. p.) De legnagyobb élménye Verdi zenéje volt, méghozzá az az operája, mellyel érett műveinek sorát nyitotta meg, s legnagyobb diadalait aratta, és melynek éppen Velencében volt a bemutatója, 1851-ben: „Rigoletto operát adták, Piavétől, zenéje Verditől. Élvezetes mű, tovább két hétnél folyton gyönyörködtem benne." — írta be Naplójába 1852 áprilisában. (2. köt. 55. p.) Hogy Velence színpada milyen mélyen érintette, s milyen nagy hatással volt zenei ízlésének alakulására — bizonyítja az a kézirata, melyben lejegyezte, milyen zeneművek voltak birtokában. Nem tudni pontosan, hogy mikor készítette ezt az összeírást, a „Zeneművek Czimtáráf'', de még 1895 után is jegyzett be adatot, vagyis feltételezhető, hogy folyamatosan bővítette, pontosította — és így a teljes zenei anyagát tartalmazza, mi miatt vizsgálata témánk szempontjából elengedhetetlen.

31 A Zeneművek Czimtárában két csoportba sorolta műveit : I. Külföldi dalmű (opera) és egyebek II. Magyar zeneszerzemények. Az I. csoportban 16 szerző 24 művét jegyezte be. A 24 műből 16 opera, s egy balett. Az operairodalom reprezentáns alkotói nevét és művei címét olvashatjuk itt. Célszerűnek tűnik, hogy az operákat — eltérve Nagy Iván sorrendjétől (mi részben betűrendes, illetve a gyarapodás is alakíthatta) — időrendben és nemzetenként tekintsük át, hisz ezzel azonnal érzékeltetni tudjuk azt, hogy Nagy Iván előtt az egész operairodalom történeti fejlődése tisztán állt. A XVIII. századi termésből 4 operát őrzött : — A sort Gluck: Orpheusa (1762) nyitja meg. Munkássága fordulópontot jelentett az opera történetében, hisz reformoperáiban az olasz kortársoperával szembefordulva drámai elemek fokozott bevonására törekedett. 86