Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Tények és adatok egy XIX. századi történetíró művészeti kapcsolatairól (Művelődéstörténeti műhelytanulmány)

„Jelen voltam — írta Naplójában — ott márc. 13, 14, 15-én és azután is azon országgyűléseken, melyek az 1848.ki vívmányokat szülték és melyek a magyar alkotmány történetében örökre feledhetetlenek. Jelen voltam ott Pozsonyban a márciusi összes nevezetes mozzanatoknál. Az országgyűlésen hallottam többször Kossuth Lajos szívetrázó szónoklatát, Széchenyi István gróf higgadt politikai előadását stb." (Napló 1. köt. 103. p.) Jelen volt az országos eseményekben végig, és meg is verselte azokat. Ahogyan a következő év végén 1849. december 31-én reményei kiteljesedésének gyászra válását is, Bujákon bujdosásában, utolsó versében: „Múlttá lesz a remény is — sa Jövő sem ígér ú jutást," (Sylveszter estéjén, 1849. dec. 31. Buják) Lezárult ezzel költői tevékenysége, s a továbbélés feltételét jelentő belső egyensúlyt új területen, a tudományos munkában találta meg, melynek fő tárgya: a történelem volt. Történelem iránti érdeklődése már igen korán megnyilatkozott, verseinek is egyik fő témája volt. Érthető, hogy az ifjú embernek — az ideál, a példakép keresés idején — először a nagy történelmi személyiségek felé fordult figyelme. Legelső történelmi tárgyú versében — melyet még Vácon a gimnáziumban fogalmazott — Mátyás király legyőzi a rettenetes cseh vitézt, Holubárt. A jó Mátyás király idealizált alakja más versében is megjelent, Kinizsi Pál is bemocskolta vitézségét hálátlanságával, mert harcolt Mátyás fia, János ellen. (Holubár, 1842. dec. 12. Vácz) (Kinizsi Pál, 1848. szept. 20. Nagyvázsony) A történelem iránti érdeklődése romantikus indíttatásból fakadt. A történelmi személyeket, kiemelkedő hősökként, romantikus felfogásban ábrázolta, hasonló stílusban és formában, mint egy igazi, jellegzetes romantikus alakot, a rablót. (A rabló — románc —, 1844. jan. 14.) A történelmi személyek szerepét verseiben jól érzékelteti az az áttekintés, hogy a Vándor-hangok ciklusban többek között Bocskai fejedelemről (a szabad fejedelem, szabad nép gondolat kifejtésére), az Ószi-lombokban pedig Toldi Miklóshoz írt költeményt (akit kétségbeesésében azért ostorozott, hogy bár irtotta volna ki az egész fajt, a magyart). Ez utóbbi gondolattal szoros összefüggésben, ekkor fordult történelmi párhuzamot keresve a kuruc korhoz is, a Szécsény vár című versében (1849. szept. 18. Szécsény), kifejtve, hogy Szécsénynek a kuruc világban volt igazán híre: „Kurucz világ, kurucz világ, Kinyílt, korán hervadt virág, Mért nem éltem én akkoron, Nem tudnám most sorsod, oh, hon!" Mindent átfogó történelmi érdeklődésének, és alapos, széleskörű ismereteinek legjobb bizonyítéka az, hogy az egész országot (a városokat, várakat, mezőket), mint a történelmi események helyszínét, tanúját fogta fel, a táj — történelemtől megszentelt hely volt számára. Egy-egy történelmi esemény, személy felidézéséhez elég volt egy megpillantott bástya, egy szobor. (A bolyki őr, 1844. jún. 15.) (Túri György, 1848. szept. 24. Palota) 6 81