Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: Megesett lányok az Ipoly menti falvak társadalmában

hívták meg egy kisebb vacsorára, vagy még ez is elmaradt.

45 Sajátos jelenség, hogy ha már a gyermek megszületett és utána került sor a házasságkötésre, megintcsak nagy lakodalmat tartottak, mindössze a koszorú helyett főkötő volt a menyasszonyon. Ezek a kötöttségek a 30-as évektől fellazultak, s bár az idősebbek nehezményezték, e lakodalmak mind kevésbé tértek el az egyébként szokásostól. Ha így szerencsésen elintéződött az ügy, a leány visszanyerte becsületét a közösség előtt.

46 Ezt illusztrálja, hogy ha már a szülést követően jött létre a házasság, a gyermek később gyakran tréfálkozott azzal, hogy ő volt a vőfély anyja lakodalmán. Az asszony tehát nem számított tovább ,,megesett személy"-nek,

47 legfeljebb veszekedéskor vágták szemébe vétkét. „Te csak hallgass! A fiad vót a vőfély a lagzidban!" ,,Te mán beszélhetsz, hisz' hasas tehén vótál, mikor elvettek!" Családon belül azonban nem oldódott meg ilyen egyszerűen a helyzet.

48 Ennek lényegében akkor volt jelentősége, ha a fiatalok nagycsaládban, vagy utóbb már inkább csak a szülőkkel közös háztartásban éltek. Különösen az anyós éreztette az asszonynyal, hogy kényszerűségből került a házhoz, de sógornői is lenézték.

49 A család többi menyecskéjéhez viszonyítva nehezebb sora volt, s a közfelfogás szerint — noha sajnálták —, nem is szólhatott ellene semmit. Tudnak jószándókú anyósokról is, a tipikusabb helyzet illusztrálására azonban idézem egyik őrhalmi adatközlőm (középparaszt asszony, sz. 1886.) visszaemlékezését állapotosán elvett sógornőjéről, akivel egy fedél alatt éltek: „Azt mán nem mondhatom, hogy a szemire hányták vóna, hogy elére lett a gyerek. — De hogy így kérdi, hát tényleg mindig szomoró vót. Nem vót annak szava itt. De úgy hangosan nem szidták. Mer' ugye elvette vóna a fiú mindjárt, ha az (leány) apja engedi." Leányanyák Végezetül tehát maradtak azok, akiknek nem sikerült realizálni a házasságot. A megesett, megesett személy,

50 megesett lány (ez utóbbi forma ritkább) megnevezést csak a leányanyákra alkalmazták.

51 Az ő megítélésükben is volt azonban különbség. Egyértelmű és súlyos az elmarasztalás azokban az esetekben, ha nem volt még megalapozott, hosszantartó szeretői viszony a fiatalok között, a lány nyilvánvalóan érdekből ment bele a kapcsolatba, vagy erkölcsei ellen egyéb kifogás is felmerült. Pl. „Nem vót olyan rendes fajta. Az egész rokonsága olyan vót neki." „Beszéltek össze-vissza, hugy nem is attul van. Mer' ugye nehéz apát találni, ha sokval diskurál a lyány." Ugyancsak elfogadták a legény szüleinek elzárkózását, amikor túl nagy vagyoni különbség volt a két család között.

52 Ha a fiatalok szerették egymást és csak a szülők rátartisága akadályozta meg, hogy egybekeljenek, a közösség lényegében a leány pártjára állt, s ha fel nem is mentették vétkéért, kevésbé „mocskolták", inkább sajnálták. Különösen sokat jelentett a leány becsülete szempontjából, amikor a természetes apa beleegyezett, hogy a gyermek az ő nevét használja („od'adta a nevit").

53 Ez egyértelmű jele volt annak, hogy szereti a lányt, s ha rajta mxilik, elvette volna. 326