Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Hausel Sándor: A selyemhernyó-tenyésztés története Nógrád megyében 1765–1945

nótárius? vagy az iskolamesterek lássák el a felügyelővel együtt." A bizottság gyakorolja a felügyeletet, védi a házi pénztár érdekeit, gondoskodik a kertek bekerítéséről — a községet a maggyűjtésre, annak elvetésére, a csemetenevelésre, átültetésre az inspector oktassa — külön házzal vagy telekkel bíró jobbágy vagy zsellér nyolc fát köteles nevelni. Hogy fel is neveljék „részben büntetésekkel, részben jutalmazásokkal serkentessenek". Ha pedig valaki nem lenne hajlandó erre, akkor előbb szóval, de akár testi fenyítéssel is rászorítható. A község a hozzáállásától függően adókedvezményben vagy súlyosbításban részesülhet. — A kiemelkedő termelőket jutalmazás végett fel kell terjeszteni a Helytartótanácsnak. — azok, akik hernyót nevelnek lelevelezhetik azoknak a fáit, akik azzal nem foglalkoztak — petével a felügyelőnek kellett ellátni a falvakat — javasolták a gubóbeváltásnál sok bajt okozó hármas átvételi osztály megszüntetését és az egységes 30 krajcáros áron való átvételt — a selyemgombolyításnál az új módszer bevezetését (Mazzocato-módszer) — valamely gyár alapítson leányvállalatot, mert a szállítások nehézsége igen akadályozza ezen gazdasági ág fejlődését. Leányvállalat céljára a vármegye szügyi épületét ajánlották. Ezt a jelentést terjesztették a Helytartótanácsnak, amely a deputáció munkáját megdicsérte.

27 Mindenesetre az előző évtizedhez képest tényleg megnőtt mind a selyemgubó mennyisége, mind az elültetett eperfák száma. 1800-ban 80 000 fát ültettek ki, az óbudai beváltó helyen 4 с 72 libra gubót adtak le.

28 A fellendülés kezdeti éveiben kijavíttatták a bujáki házat, Virág Ferenc Ordinarius geometrát rendelve ki arra. Virágzó gazdasági ággá azonban mégsem fejlődött. Sőt 1805-ben már csak 2 с 41 libra volt mennyiség, 1810-ben pedig még kevesebb, 375 libra.

29 A megtermelt gubót általában három helyen értékesítették. Egyrészt a királyi Kamarának, másrészt a Valero-gyárnak, harmadrészt egyéni felhasználóknak adták el. A minden rendelkezés ellenére uralkodó pangás láttán 1822-ben újra bizottsági munkálatok kezdődtek. Az eltelt húsz év alatt a termésmennyiség a három fentebbi adat körül mozgott. A kidolgozott javaslatok

30 közt szerepelt Balassagyarmaton új epreskert kijelölése, az eperfák összeírása, szabott ár bevezetése (ekkor már ki volt adva magánvállalkozónak a selyemgubó beváltása), valamint szakkönyvek rendelése: ,, . . . a hazánk tudósai között magának hallhatatlan nevet szerzett Mitterbacher Lajos Úrnak e részben kiadott hasznos munkáját a Megyénkben gyakorlásban levő nyelvek különbsége szerint anyai nyelven magyar 137, a tótban pedig 131 és végre németben 12 példázatokban a helységekben leendő szélyel osztás végett."

31 Emellett a sikertelenség megokolásánál nem mulasztották el az országos sérelmeket hangoztatni: a kedvezőtlen vámpolitikát, a szabad kereskedelem és kivitel hiányát. Egyébként a századfordulótól kezdve probléma volt a nyersanyaghiány a magyarországi selyemfonodákban, mert a Kamara felvásárolta és az osztrák kereskedőknek adta el, akiktől drágábban kellett visszavásárolni.

32 Minden sikertelenség ellenére Bodiczky Dániel selyemtenyésztési felügyelő részére, ekkor már 45 esztendei ebbeli tevékenységéért, a vármegye kérte a Helytartótanácsot ,,érdempénz" kiutalására. Bodicky élte alkonyán megkapta sziszifuszi munkájáért az elismerést. Két év múlva, 1824-ben meghalt. A ,,Selyemtenyésztésre 28