Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Hausel Sándor: A selyemhernyó-tenyésztés története Nógrád megyében 1765–1945

ügyelő Biztosi Hivatal" vezetését Mesterházy Antal vette át,

33 aki igazán nem tekintette fő feladatának a felülről erőltetett művelési ág fellendítését, ezen kivül nyomasztólag hathattak rá az eddigi tapasztalatok. Ráadásul „eddig viselt hivatalának megtartása mellett" kellett volna működnie (várnagy volt ő is). A megyei selyemtenyésztés a reformkorban Az elkövetkező két évtizedben szinte teljesen el is enyészett az ügy. E sorsát nem is kerülhette volna el itt a megyében, ha a reformkor honi gazdaságot és ipart pártoló politikája újra napirendre nem hozta volna. Az 1835-ben alakult Gazdasági Egyesület törekedett megyei fiókszervezetek létrehozására. Ez adott ösztönzést Nógrád megyében is. 1839 decemberében Kacskovics Lajos elkészítette a fiókegylet feladatait,

34 amelyek közt nyolcadik helyen szerepelt a selyemtenyésztés. E célból selyemtenyésztő és technikai szakosztályt csináltak. A terv terv maradt. 1845-ben aztán újra bizottság alakult a reformkor megyei alakjaival: Kubinyi Ferenc, Szentiványi Anselm, Kacskovics Károly, gr. Forgách Sándor és a négy főszolgabíró : Repetzky Ferenc, Gellén József, Jankovieh László és Horváth Elek voltak a tagjai. A bizottság, vagy ahogy magukat nevezték a „választmány" előtt lebeghetett néhány országos hírű, követésre méltó példa. Elsősorban a „legnagyobb magyar" cikksorozata

35 e tárgyban (1840), amelyben a külföldi utazásainak tapasztalatai láttán pártfogásba vette a selyemhernyó-tenyésztés magyarországi elterjesztését. Javasolta egyesületek létrehozását. Széchenyi maga is résztvett a „Sopronyi-vasi Szederfa-Egyesület" kialakításában, birtokán nagykiterjedésű kertet telepített. A megyei választmány első dolga az e tárgyban 1765-től keletkezett iratok kikérése volt a megye levéltárából. Nagy Zsigmond levéltáros összegyűjtve át is adta azokat talán Szentiványi Anselmnek, aki mint a választmány elnöke kapott megbízatást a javaslatok kidolgozására. A kigyűjtött iratok átadásának sajnálatos következménye az lett, hogy e gyűjtemény elkallódott és csak hiányos töredék maradt meg. Szentiványi Patvarcon megírt javaslatát

36 három pontba foglalta össze. Az alábbi módokon képzelte el az ügy fellendítését: — részvényes társaság alapítása — morális serkentés — kényszerítő mód „Mi az elsőt illeti, igen csekély reménységem vagyon, hogy czélt érjünk, mert minden részvényes társaság egyes személyekből állván össze, és tsupán nyereség nézetekből indulván ki, a befektetendő tőkepénznek bizonyos kamatozását számittyák — a mi igen is természetes: ezen szorgalom ágazattya pedig nem épp olly kedvező, hogy 5—6 évek előtt a kívánt kamatokat meg adna . . .". Az erkölcsi serkentés alatt azt érti, hogy oktassák az iskolában és a vizsgákon kérjék számon, kapjon propagandát a templomokban a szószékről, a földesurak adjanak telket „р. с szügyi homoksivatagokat", tűzzenek ki jutalmat a legjobbaknak. Telkes jobbágy cs&k akkor házasodhasson, ha négy eperfát elültetett. „A harmadik módnak kényszerítőnek kellene lenni, én ugyan se testi fenyítést, s tömlötztetést nem értek, — hanem minden Honfi tartozik érte ki tehetségével is a Haza oltárára áldozni, — annál is inkább, mivel idővel önn hasznával is össze vagyon kötve, a czélnak pedig olly üdvös, melly által nagy summa pénzt lehetne Hazánknak megtartani, sőt bé is hozni . . ." 29