Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

3—4 nap múlva már rendesen be lehetett fogni. Az öreg ló mellé üres kocsiba történő befogását is ismerték. Ritkán rönköt, tövisboronát, hengert is húzattak vele. A hámhoz szoktatás az istállóban történt, nappal 2—3 napig felszerszámozva tartották az istállóban. A tinó betörése A tinók betörése is 3—4 éves korban történt az uradalmakban. Hatos és négyes fogatban tanítottak. Legkönnyebb a tanítás hatosban. Mielőtt a tanításhoz hozzákezdenének, kiválogatják a párokat. Figyelembe veszik a testalkatot, szarvállást, fejtartást. Ekkor választják ki a cselöst és a hajcost. Különösen fontos az előre kiválasztás, mert ha a tinót hajcosnak tanítják, akkor egy újabb tanítással is fölér, ha cselösnek akarják befogni. Ha hatosban tanítanak, akkor előre és hátra öreg ökröket fognak be, középre kerülnek a tanuló tinók. Az első befogás a legnehezebb. Négy ember kell hozzá, egyik fogja a rudat a járommal, másik a járomszögeket, kettő pedig a tinó nyakát igyekszik a járomba tenni. A jármot ha sikerül rányomni a tinó nyakára, a járomszöget gyorsan bedugják. A másik tinó befogása után egy ember felmegy a szekérre és négyellős ostorral irányítja az állatokat. A tinókat mindkét oldalról vezetik, hol jobbra, hol balra fordulnak velük, hogy tanulják a hajtás szavait. A szekéren lévő béres ustorozza őket. Egész nap így vezetgetik, másnap már trágyát szállítanak velük. A harmadik-negyedik nap már megállapítható a tinó hibája. Ha szögre húz, akkor a láncot vagy a bélfához, vagy a nyakszöghöz rövidre csatolják. A gyorsabban járó tinót a szekér rúdjához kötik rövidebbre. így ha gyorsabban megy mint a párja, akkor többet, nagyobb terhet kell húznia. Ha rövid időn belül nem szokik le a nagyobb húzásról, akkor másik tinóval kell összefogni, ,,mert különben megszakad". Négyesbe tanításnál, a tanult ökröket fogják előre (tézslásnak), a tinókat pedig hátulra (rudasnak). Egy hétig járatják így őket. A gazdák régebben kétéves korban fogták be a tinót először, századunk harmincas éveitől már egyéves korban is igázták. Néhány napig üres szekérbe fogták a tinókat, utána már rendszeresen dolgoztatták. A tanítási idő alatt, a járomba fogott tinókat láncon vezették itt is. Hús A számosállatok közül a parasztcsaládok élelmezéséhez szükséges húst (zsírt) a sertés, a juh és a borjú biztosította. A juh és a borjú húsát hosszabb időn át nem tárolták, néhány napon belül elfogyasztották. Levágásuk ugyanis mindig nagyobb ünnepekhez kötődött. Ilyen ünnepi alkalom lehetett a keresztelő, lakodalom, vendégség, a gabona betakarításának elvégzése, a szüret befejezése. A visszaemlékezések szerint az első világháborúig a halotti torra is levágtak egy-két birkát. A parasztság egész évi hús (zsír) szükségletét a sertés elégítette ki. A falu társadalmának még a legszegényebb rétege is arra törekedett, hogy évenként egy sertést levágjon. Gondos beosztással egész évben volt szalonnájuk, zsírjuk. A nagyobb gazdáknál az volt a szokás, hogy zsírnak, szalonnának a következő sertés levágásáig kellett maradnia. Levéltári forrásaink a sertés levágásáról, feldolgozásáról kevés adatot őriztek 278