Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

magába, erre kerül a vánkus. A vánkust a tengellyel egy-egy cug fogja össze. A vánkus és a tengely között helyezkedik el a rúdszárnya. A vánkusra kerül a fergentyu, mely vasszöggel van a vánkushoz, a nyújtóhoz és a tengelyhez erősítve. A fergentyű két szélén vannak a rakoncák, amelyek az oldalakat alulról tartják. A rúdszárny elejére keresztbe a fürhéczet vasalják rá, hátulra a juh vagy nyomja kerül. A rúdszárny közé kerül a rúd, melynek végén ökörfogatnál vasmacska, lófogatnál lánctartó van. A szekérnél a rúd csuklós, míg a kocsinál szilárd. A szekér, illetve kocsi hátulja megegyezik az elejével, csak itt hiányzik a fergentyű, a tengely és a vánkus közé nem szárny, hanem ágas kerül. A kocsi, valamint a szekér elejét a hátuljával a nyújtó köti össze, melynek végei az alstok és a vánkus közé vannak behelyezve, középen az ágashoz van erősítve nyújtókarikával és derékszöggel. A nyújtón két lyuk van, melynek segítségével rövidíteni és hosszabbítani lehet a kocsit. A rakoncák közé helyezik a kocsioldal&kskt, melyeket kívül a lőcs tart fel. A lőcs fából készül, felül van a lőcs fej, középen a lőcsderék, alul a lőcsköpü. Adatközlőink közül néhányan még emlékeztek arra, hogy a lőcsöt gúzs tartotta a vasból készült lőcskarika helyett. A kocsihoz hozzátartozik még a kocsi alját képező kocsideszka, mely elől a fergentyűre, hátul a vánkusra fekszik. A lófogatnál a fürhéc két végétől a rúdszárnyig terjedő rész közepére vasalják a spanglit, ehhez kapcsolódik a perec, mely a hámfa közepét fogja át. A kocsi, illetve szekér elején kisebb, hátul nagyobb kerekek vannak. A régebbi kerekek hat talpasak voltak. Minden talpba két kíllőt illesztettek. A kereket kívülről abroncs fogja össze, melyet 5—6 szöggel erősítenek a talphoz. A régi kerekek egysorosak voltak, csak a vastengellyel terjedt el a kétsoros küllő. A kerékagyon, a küllőknél, két tőkarika van, az agyvégekre is tettek 6 cm széles vaskarikát. A kocsi, szekér készítésének famunkáit, emberemlékezet szerint a kollár, illetve bognár végezte. A vasalást a kovácsnál rendelték meg. A 18. században is a falvakban élő molnárok, kerékgyártók készítették a kocsikat és szekereket. Nógrádsipeken 1786-ban Kugler Mátyás nevű ,,Kerékjártó" dolgozott.

22 SZÁNKÓ Levéltári kutatásaink során csupán két adatot találtunk, amelyek a szánkóval kapcsolatosak. Mind a két forrás 1819-ből származik: a cserhátsurányi lakosok két lovas szánkóval mentek fát lopni az uradalmi erdőbe, egy bodonyi jobbágynak „Szánkó eplénnyel" égett meg az egész falut érintő tűzvész következtében.

23 A szánkót ritkán készíttették bognárral, inkább ügyesebb kezű parasztembernél rendelték meg, az olcsóbb volt. A szánkó két talpát cser-, vagy tölgyfából faragták ki. Csak olyan fa jó erre a célra, melynek két és fél méter után természetes hajlása van. A talpba négy sukot vésnek, melyre kerülnek az eplények. Ha a kocsioldalakat is felrakják, akkor az eplényekbe két-két rakoncát helyeznek. A talp felhajló része az orr, melyet keresztfa köt össze. A keresztfára erősítik a rudat, mely öröknél vasmacskás, lónál pedig hámfás. Lónál a rudat a keresztfa közepére teszik, míg az ökörnél — hogy a keresztfa ne törjön el — két ágú fából készült rudat használtak. 18 273