Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Az állat haszna az Észak-Cserhát falvaiban

Az igásállatok befogásának eszközei 1. LÓSZERSZÁM Levéltári adataink közül elsőként a megye szíjgyártóinak 1776. évi Imitációjából idézünk : „Paraszt nyakba vető hám, — gyeplű pereczestül csatra és karikára, — egy pár dupla kocsis Kantár Czigány Zabolával, — egy közönséges paraszt Kantár."

24 Más levéltári forrásokból a parasztok tulajdonában levő lószerszámokat ismerhetjük meg. Bohinya Pál alsósztregovai jobbágynak „Két első Hám Késefával és Istrángokkal, és egy új farhám" égett meg 1758-ban.

25 Egy évvel később Zelene községben „egy Talléros farhám" pusztult el a tűzvész következtében.

26 Páll István kisoroszi gazdának 1759-ben „4 Kender Hám, 4 Lóra való Szíj Gyöplő"-t írtak össze.

27 Jakab János bokori jobbágy 1770. évi tűzkár listáján „Paraszt hám egy, Egy Kantár Szíj, Egy Paraszt Kantár, Egy Terhelő, Egy Farmotring" elpusztulásáról olvashatunk.

28 Forrásaink szerint a parasztság a lovak befogásához farhámot és paraszthámot használt a 18—19. században. A kettő közül a paraszt lehetett az egyszerűbb, az olcsóbb. Ez tűnik ki egy Pásztón 1838-ban elfogott tolvaj vallomásából: „Losonczon tartott vásár alkalmával egy szekrényes tótnak szekerérül loptam el, melyet azután, minthogy Farhámok voltak, szét bontottam, s úgy könnyebb paraszt hámokra által változtatva, használni kezdtem."

29 A kocsiba a ló befogása szerszámmal, vagy hámmal történik. Emlékezet szerint még a századforduló táján is voltak olyan lószerszámok, amelyeknek az anyagát asszonyok szőtték otthon vastag kenderfonálból. A megszőtt gurtnyit maguk, vagy a szíjgyártó varrta meg. Ez a szerszám állt: elül a szügyellöhől, a válltartóhól és a háttartóból. A háttartó ós szügyellő találkozásánál erősítették fel az istrángot. A múlt század második felében már csak a szegényebbek használtak gurtnyiból készült hámot. A bőrből varrt szerszámok hasonlóak voltak a gurtnyi szerszámhoz. Karikák, kulcsok még ezen sem voltak. Nem volt haslója, sem. A kocsi rúdját a ló a nyaklón tartotta és irányította. Századunk 30-as éveitől terjedt el a lószerszámokon a szügykarika, a kápa melyen felül van két kucs a cugliszár két ágának tartására. A vállszíjon ugyancsak két ágtartókarika van. A kápa irányában van lent a hasló, amely megakadályozza a hám előre, illetve félre csúszását. A ló fején levő szerszám összefoglaló neve kantár, régebben ez is gurtnyiból készült. A kantár részei: fejszíj, homlokszíj, szemzőtartó a szemzővel, a csattal záródó állszíj, orrszíj, a pofadarab és a zabla. Régebben a hajtószár is gurtnyiból készült. Ezen az elágazásoknál nem voltak csatok. Az újabb típusú hajtószár két részből áll: cugliszárból ós hajtószárhól. A ló felszerszámozása mindig az istállóban történt. Az istálló falába vert szögön tartott hámot a szügyellő és a vállszíj között a ló fején átteszik és ráfordítják a hátára. A kötőféket a jászolkarikából eloldják, a lovat kifelé fordítják ós fejére húzzák a kantárt. A kocsinál történik a cugliszár és a hajtószár összecsatolása. Felkapcsolják a haslót és hurkosán először a belső, majd a külső istrángokat erősítik fel a hámfára. Utoljára a nyaklóláncot kötik meg. A kocsirúd jobb oldalára került a rudas, bal oldalára a kézső (nyergesnek, vezetőlónak is hívják). A hármas fogatnál a harmadik lovat mindig a rudasló mellé fogják, ennek neve lógós. A lógóst úgy fogták be, hogy a hátsó tengelynél a nyújtórúdhoz, vagy az ágashoz láncot kötnek. A láncot kivezetik a kocsi jobb oldalán a lőcs mellett, ennek végére akasztják a hámfát. A lánc helyett többnyire fát használnak és azt a lőcsfejről lelógó lánccal is megerősítik. A hajtószár ve274