Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról
(8. kép), bizonyára azért, mivel — mint jelentésében írja — a várromok rendbehozatalára az ínségmunkások mellett csupán 1000 pengő állt rendelkezésre, s ,,e csekély összegből csak a kilátást nyújtó torony alakítható ki kilátónak." Helyreállításikiépítési elképzeléseit egy nézeti rajzban is felvázolta (9. kép). 1938-ban azután e terveknek megfelelően került sor a torony kialakítására — a bástyára valóban nem jutott pénz. A fennmaradt dokumentumokból és a ma is látható maradányokból megállapítható, hogy a téglalap alaprajzú építmény megmaradt falait körben azonos szintre hozták, a magasabban álló nyugati rész kivételével az eredeti falvastagságnál jóval keskenyebb ráfalazást készítettek. E falazatra került azután a fából készült kilátórész, tömör mellvéddel, cserépfedésű sátortetővel (10—12. kép.) A korabeli műemlékvédelmi szemléletet tükröző kiépítés 63 teljes mértékben megfelelt egy kilátó céljainak — rövid időre még szinte Salgótarján szimbóluma is lett —, ha egy középkori vártorony ilyen kiegészítése mai felfogásunk szerint már nem is fogadható el. Nem annyira lefedése kifogásolható — bár e formájában azt sugallta, hogy eredetileg is ilyen magas lehetett —, mint inkább az eredeti falaktól alig elkülöníthető új nyílásrendszere, főleg az említett nagy nyugati kiromlásba beleépített, a középkori várépítészettől teljesen idegen csúcsív. Nem tudunk arról, hogy a torony kiépítésén kívül végeztek volna más munkát is a várban — így szerencsére a „hordalék" elhordása is elmaradt —, csupán az erősebben lepusztult falkoronákat erősítették meg, elsősorban a toronyhoz kapcsolódó északi falon. A kilátó a II. világháború és az azt követő évek során megsemmisült, csupán falcsonkjai maradtak meg. Salgó vára azonban továbbra is a salgótarjániak és a távolabbi vidékről érkező turisták kedvelt célpontja maradt, s a lelkes lokálpatrióták nem mondtak le a romok helyreállításáról. Közben elkészült Nógrád megye műemlékeinek nagy topográf iája, s a magyar várkutatás nesztora, Gerő László professzor is számtalan munkában ismertette hazai erősségeinket. Sajnálatos, hogy mindezek a munkák egy, a helyszín ismeretét lényegében nélkülöző, csupán Lux Géza leírt alaprajzára támaszkodó leírást közölnek Salgóról, sőt, ezeket alapul véve további szakmunkák még növelik a tévedések számát. Csupán várkutatásunk színvonalának illusztrálására, módszertani tanulságok levonása érdekében érdemes e leírás ismételt közzététele: ,,Magas hegyláncokból kiemelkedő, meredek hegykúpon terméssziklára épült Salgó szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vára. Falai csigavonalban elrendezett falszorosokat alkotnak. A külső védőöv keleti sarkán nagyméretű, ötszög alaprajzú, vastagfalú torony emelkedik. Közelében, a vár alatt mintegy 4 m átmérőjű ciszternájának részben a sziklába vésett, részben téglával falazott rommaradványa található. A belső vár a sziklacsúcson magasan kiemelkedik és keskeny hosszúkás alaprajzot mutat. Keleti és nyugati sarkán egy-egy négyzetes, vastagabb falú, toronyszerű épülettel, amelyek között sziklaudvar fekszik. Az elrendezés magja még helyzetében is nagyon emlékeztet Csesznek várára és Várgesztes, Hegyesd, Vitány két torony között udvarral bíró váraira." 64 E leíráshoz nem fűzök megjegyzéseket, értéke a továbbiakból remélhetően megállapítható lesz. 1977-ben új terv készült Salgótarján Városi Tanácsa megbízásából a várromok helyreállítására. Vadas Andor építész ebben már javaslatot tett az összes fennmaradt építészeti részlet bemutatására. 65 E tervdokumentáció műemléki jóváhagyása kötötte ki a vár előzetes régészeti feltárását, mely 1981-ben kezdődött a Városi Tanács költségén, a Nógrád megyei Múzeumi Igazgatóság szervezésében. Az első 220
