Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról
kasok, magtárak és börtönök voltak, de nem komoly erődök." 48 E középkori eredetű erősségek már nem voltak képesek katonai rendeltetésüket betölteni a fejlett tűzfegyverek korában, amit az 1552. évi török hadjárat ereményei bizonyítottak a legjobban, amikor is hat nógrádi vár esett el. A hódítók ekkor Szécsény elfoglalása után még nem fordultak az északi várak ellen, de 1554-ben erre is sor került. Kara Hamza szécsényi és Ali hatvani bégek előbb Füleket kerítették hatalmukba, majd Salgó alá érkeztek. A vár elfoglalalásának leírását Mocsáry Antal híres munkájából idézem: „Arslanes nevű Török Vezér Salgó várát 1554-ben, midőn annak Kapitánja Zagyva Simon, birtokosa pedig a már említett Derentsy Farkas volt, valósággal nevetséges hadi fortélya által hatalma alá hajtotta . . . 1554-ben Salgó vára alá jött népével, s hogy a várbelieket elrémítse, amint Istvánffy hosszan leírta, vastag fákat köttetett ágyúk gyanánt tengelyekre, s azok elébe számos ökröket fogattatván nagy kiáltozással és pattogtatással vonattatta az ágyúk képét viselő vastag fákat a vár felé. Megijedvén a lármától, a félénk és védelemre készületlen várbeliek, üresen hagyták a várat, melyet a törökök egyenesen elfoglaltak." 49 Ettől kezdve több mint húsz évig farkasszemet nézettt egymással a török kézen levő Salgó s tőle csupán néhány kilométerre a Losonci István által kivételesen igen jól megerősített Somoskő. Az utóbbi ellen 1561-ben is még sikertelen támadást hajtottak végre a salgói törökök. 50 Ismerjük 1568—69-ből a salgói török őrség létszámát is, ekkor 38 katona védte, jelentőségét az jelzi, hogy a tőle délre fekvő hasonló erősségekben alig néhány fővel kevesebb a létszám, míg Füleket vagy Szécsényt több mint kétszáz katona őrizte. 51 Ez egyúttal az utolsó, eddig ismert adat a salgói vár fennállásáról. Amikor ugyanis 1593-ban a keresztény seregek Tieffenbach Kristóf ós Pálffy Miklós vezetésével — a tizenötóves háború jelentős sikereként — ostrommal visszafoglalták a vidék kulcspontját, Füleket, s utána az összes környékbeli török őrség harc nélkül átadta várát — Salgó nevével egyetlen korabeli forrásban sem találkozunk. 62 Maga a birtoktest a Derencsényiek kihaltával a Balassiak kezére jutott, a később már csak „dirutum Castrum Salgo" — a lerombolt Salgó vára tűnik fel a peres iratokban. 53 A vár a 18—19. században Ezután az erősség gyorsan pusztuló falai legfeljebb csak kőbányaként játszottak szerepet — valószínű, hogy már korán megkezdték a nagyméretű ciszterna téglafalazatának szétbontását. Azt a „racionális" felfogást, miszerint a romok elsősorban építőanyagként jelentenek értéket, csak a 19. század első felében, a kibontakozó romantika idején megjelenő új szemlélet kezdte háttérbeszorítani: a várakat a dicsőséges nemzeti múlt emlékeinek kezdték tekinteni. Metszetek és festmények születtek róluk, az irodalom feldolgozta a korábban csak szájhagyomány útján terjedő regéket és mondákat. Ez utóbbiak jellegzetes példája Petőfi Sándor ,,Salgó" című romantikus elbeszélő költeménye. Ugyanekkor az első, tudományos igénnyel fellépő honismereti munkák is részletesen foglalkoztak az egyes erősségekkel, elsősorban a róluk összegyűjtött történeti adatokat tették közre. Közülük országos viszonylatban is messze kiemelkedik Mocsáry Antal 1826-ban megjelent nógrádi vármegye-monográfiája. Salgó várára vonatkozó történeti adataiból már idéztem, művéből azonban magukról a rommaradványokról keveset tudunk meg, mivel — mint írja — „már most puszta kőfa217