Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról

lak omladékainál egyebet semmit sem látunk." így elsősorban a vár elhelyezkedéséről, természettől igen jól védett mivoltáról értekezik.

54 Ezt tükrözi a munkájában található Lányi-Leinhardt-féle metszet is (2. kép), az eddig ismert legkorábbi ábrázolás a várról. Az igen kisméretű metszeten a csekély falmaradványok alig különülnek el a hegycsúcs sziklájától — a legmagasabb ponton talán a torony falait véljük felismerni. Ekkor tehát már alig állt valami a várból, s ezt jól bizonyítja a romok néhány évtizeddel később, 1862-ben készült első alaprajza (3. kép). Bergh Károly építész felvételi rajza ugyanis lényegében a legutóbbi időkig ismert állapotát mutatja — csupán a falkoronák lehettek magasabbak, a vastagfalú torony északi oldalán látunk egy áttörést vagy nyílást, a ciszterna nagyrészt be volt tömődve, nem egyértelmű, hogy ágyúpártázat maradványai, vagy csupán kiromlások figyelhetők meg az elrajzolt bástyán —, azaz a habarccsal igen nehezen köthető bazaltból emelt falak már bizonyára igen korán rendkívüli mértékben lepusztultak. Sokszor csupán a törmelékhalmokból lehetett az egykori elrendezésre következtetni, bár ez sokszor tévedésekhez vezethetett — mint Bergh rajzán a kerek ,,torony" feltételezése. Mindezektől eltekintve ez az első felmérés

55 áll legközelebb pontosságát és hitelességét vizsgálva a legújabb, 1983. évi műszeres geodéziai felvételhez. Sokkal több hiba figyelhető meg a következő, ugyancsak tudományos dokumentációs igénnyel készített alaprajzon, Könyöki Józsefnek, a magyar várak első — de nem túl magas színvonalú — monográfusának munkáján (4. kép), összevetve a századvégi „felmérést" a Bergh-féle rajzzal, jól rekonstruálható Könyöki munkamódszere: helyszíni, gyakran felületes vázlatai alapján otthon, rajzasztal mellett „gondolta ki" az adott vár egykori alaprajzát, s ezt a sokszor különösebb alap nélkül kiegészített formát vetette azután papírra. Ezzel magyarázhatók egyenes, „szerkesztett" vonalai, azaz szó sincs arról, hogy mindaz, amit Könyöki rajzain látunk — s itt nem csupán a helyiségbeosztásrs, a nyílásokra gondolok — a korabeli állapotot tükröznék. Bár alaprajza feltünteti az egykori külső várkapu előtti sziklatömbön kialakított „elővédművet", végeredményben alig bír forrásértékkel — nem is szólva a rendkívül rossz déli nézetrajzáról. így az utóbbin feltüntetett nyugati toronybejárat hitelessége iránt is kétségeink támadnak, bár e helyen már az 1862-es alaprajz is jelez egy nyílást.

56 Az 1938. évi helyreállítás és előzményei Különösen az I. világháború után indult hazánkban nagy fejlődésnek a turistamozgalom. Salgó vára rendkívül kedvelt túracélponttá vált, s a megnövekedett érdeklődést számos — gyakran különböző rekonstrukciós nézet- és alaprajzokkal is illusztrált — útikalauz és más helyi kiadvány igyekezett kielégíteni. Közülük színvonalukat tekintve kiemelkednek Dornay Béla munkái.

57 Elsősorban Dornay volt az, aki nem csupán a vár megismertetését, a környék fejlesztését tekintette fő céljának, de mozgalmat indított a romok pusztulásának megállítására is. 1930-ban Salgótarján város polgármesteri hivatala „véleményt és intézkedést" kért a Műemlékek Országos Bizottságától „a salgói vár romjainak megmentése" érdekében.

58 A bizottság Lux Kálmán építészt küldte a helyszínre, aki szakértői véleményében megállapította, hogy a bazaltkúpon emelkedő romok „igen kis terjedelműek, nincs faragottkő-részlet és tagozat, a várfalaknak csak csekély töredéke áll a helyén." Két nagyobb építményrészt figyelt meg: egyrészt a „sziklához 218