Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról
családok többségének társadalmi süllyedésével — ez még az Anjou-uralkodó pártjára tért Salgóiaknál is megfigyelhető —, de valószínű, hogy a szilárd belső helyzet is szerepet játszott ebben. A 13—14. század fordulójának általános létbizonytalansága szűntével főleg a kevésbé tehetős birtokosok szívesen költözhettek ki váraikból jóval kényelmesebb falusi udvarházaikba. Természetesen, amelyik családnak erre megvolt az anyagi ereje, továbbra is fenntartotta várát •— vagy egyet várai közül —, hiszen a vár továbbra is a földesúr székhelye, amennyiben „kincseinek és okleveleinek tárháza, az ő hatalmát szolgálja jobbágyai felett, az ő politikai súlyát biztosítja az országban." 27 E középnemesi, „egyváras" családok jellegzetes példájának tekinthetők a Salgoiak: úgy tűnik, hogy a 14. század második felében — a 15. század elején már nem élnek salgói várukban, ott bizonyára csak várnagyuk s katonáik maradtak. Tulajdonképpen már két, épp a közös várbirtok által összetartott családról beszélhetünk, ugyanis amikor néhány évtizedes szünet után a 15. század elején ismét feltűnnek a forrásokban, már egy Szőlősi és egy Rapi családról értesülünk. Az 1358-ban említett Miklós és Illés leszármazottai tehát birtokaikat nagyrészt megosztva külön költöztek: az egyik ág Szőlősön, a másik Rapon élt (jelenleg Mátraszőlős illetve Rapovce, Szlovákiában). Minderre először csak közvetett adataink vannak. A később részletesen leírt várbirtok, a vár tartozékai közül Zelene 1409-ben Szőlősi Simon birtokában volt 28 , aki bizonyára azonos azzal a „Symon de Salgo"-val, aki 1423-ban megjelent a nógrádi generalis congrégation 29 . — Itt kell közbevetőleg megemlítenünk, hogy a korábbi történeti irodalomban sok zavart okozott, hogy a várunkra vonatkozó adatokat összekeverték a honti, a mai Perőcsény felett emelkedő Salgó várával, illetve az utóbbiról nem is tudva, minden említést a nógrádi erősségre vonatkoztattak. 30 Az idézett 1423. évi oklevél azonban egyértelműen megemlékezik ,, Nicolaus de alia Salgó"-ról is. — 1430-ban értesülünk először Rapi Jánosról, aki ekkor Rap és Mikótelke 31 , 1431-ben Vecseklő 32 , 1436-ban pedig Szőlős egy részének birtokosa volt. 33 A 15. század közepéről származik egyik legfontosabb adatunk, mely nem csupán a két, külön költözött családról és azok közös várbirtoklásáról mondottakat támasztja alá, hanem egyértelműen bizonyítja azt, amit a várak értékmegőrző, székhelyszerepéről idéztünk. 1448-ban a Sági családból származó Balázs — mivel úgy látszik sági kastélya (castelluma) még nem épült fel, vagy nem volt elég erős, várral viszont nem rendelkezett —, mielőtt a török elleni, rigómezei hadjáratba indult volna, végrendeletet készíttetett. Ebben olvashatjuk, hogy birtokbiztosító okleveleit ,,apud nobilem virum Petrum de Zèles et apud Johannem Rapy in castro eorum . . . Salgo" hagyta megőrzésre. 35 Az itt említett Szőlősi Péter talán a korábban szerepelt Simon fia volt, Rapi János viszont kétségtelenül azonos lehet az 1430— 36 között, számos birtoknál idézett személlyel. Mindaz, amit e középnemesi •— de valószínűleg egyre inkább annak alsó rétegébe süllyedő — birtokosokról mondottunk, korántsem tekinthető egy kivételes esetnek. Rendkívül jó párhuzamával találkozunk mindennek a megye nyugati szélén emelkedő Csővár esetében. A Zsidó-nemzetség egyik ága által emeltetett várat a 14. század végén — 15. század első két harmadában ugyancsak két, egymással szoros rokonságban álló család, a Csőiek és a Nézsaiak birtokában találjuk, akik a szórványos adatok szerint szintén nem a várban, hanem névadó községeikben álló udvarházaikban éltek. 35 E vártípusra — pontosabban várbirtoklás-típusra egyébként jellemzőnek látszik még az, hogy nem találkozunk kifejezett tartozékokkal, elképzelhetőnek tartjuk, hogy akkor, mikor vár a nem szolgált egyetlen birtokközpont215
