Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Régészet - Feld István: Jelentés a salgói vár 1981–83. évi régészeti kutatásáról

udvari embereként látjuk.

11 Valószínű azonban, hogy a trencséni nagyúr szerencsecsillagának hanyatlásával még időben — 1321 előtt — a királyhoz, Károly Róberthez pártolt, szemben unokaöccseivel, Péter fiaival. így Miklós megtarthatta birtokait, míg azok négy — először épp ezzel kapcsolatban említett — váruk: Somoskő, Baglyaskő, Hollókő és Sztrahora elvesztésével bűnhődtek.

12 Az 1325 előtt meghalt Miklósnak két fiáról tudunk Illésről és (II.) Miklósról.

13 1327-ben ismét egy határjárásból szerzünk tudomást arról, hogy Illés ,,Taryan possessio" birtokosa volt.

14 Ugyanebben az évben a két testvér csere útján az Ipoly tól északra fekvő Rap birtokot szerezte meg.

15 1341-ben tűnik fel azután maga a salgói vár az írott forrásokban: egy újabb határjárásban — a somoskői vár tartozékai bejárása során — említik a szomszédos birtokosok, a tarjániaknak nevezett Illés és Miklós „Salgov" nevű erősségét.

16 Emellett a család továbbra is birtokolta Szőlőst —• váráról már nem esik szó —, 1345-ben ezzel kapcsolatban Miklóst „Salgóinak", az ekkor már nem élt Illés Dénes és Benedek nevű fiait viszont „Szőlősieknek" nevezi egy oklevél.

17 Ez az elnevezésbeli különbség azonban bizonyára még nem bírt különösebb jelentőséggel, mivel 1348-ban az egyre kiterjedtebb, két ágra váló család összes, a váci káptalan előtt megjelent tagját ,,de Solgow" melléknévvel sorolják fel. Ekkor az egyik részről Miklós a maga és János valamint István nevű fiai nevében, a másik részről Illés fia Dénes, Benedek és (III.) Miklós nevű fivéreit is képviselve, azt rögzítették oklevélben, hogy Tarján birtok és Salgó vára kivételével — melyeket a jövőben is közösen tartanak fenn — birtokaikat felosztják egymás között.

18 A Salgói vagy Salgai-család e két vezető egyéniségéről az utolsó adatunk 1358-ból származik, amikor (II.) Miklóst és Illést Nógrád megye esküdtjei között találjuk.

19 Amennyire tehát az eddig feltárt forrásanyagból kitűnik, a Kacsics-nemzetségnek a Zagyva-völgy környékén birtokos része a 13. század folyamán nagyrészt közösen, osztatlanul, „osztályos atyafiságban" birtokolta a közelebbről ismeretlen időben kezére jutott földterületeket. Az egyes családok létszámának növekedésével azonban — mint mindenütt az országban

20 — a század második felétől már egyre többször meg kellett osztani az egyes nemzetségtagok között a birtokrészeket. E folyamat részletesebb menetéről nincsenek adataink — csak egyik utolsó szakaszáról számol be az említett 1348. évi oklevél —, de fel kell tételeznünk, hogy már 1280—90 körül sor kerülhetett egy nagyobb osztozkodásra Illés leszármazottai között. Mindebben kétségtelenül jelentős szerepet játszhatott az ekkor egyre szélesebb körben kibontakozó várépítés, illetve megfordítva: a birtokok megosztása tette lehetővé a várral rendelkező földesúri uradalmak kiépítését.

21 Meg kell említeni, hogy már a tatárjárás előtt felépült Fülek vára, bár vitatott, hogy első birtokosa és feltehető építtetője, Folkus, vajon a Kacsics-nemzetségből származott-e ?

22 Viszonylag korai eredetűnek tartható még az említettek mellett Zagyvafő vára

23

, s nem kizárt, hogy a nemzetséghez köthető a mai Somoskőújfalu felett, már Szlovákiában emelkedő Sátor-hegyen feltárt, hasonló korú erősség is.

24 Országos viszonylatban is feltűnő a várak nagy száma egy ilyen viszonylag kis területen —• szinte minden család saját erősséggel rendelkezhetett —, arra azonban ma még nem tudunk választ adni — s ebben az írott források már aligha adhatnak segítséget —, hogy pontosabban mikor keletkeztek, mennyire éltek egyidőben e várak, volt-e határozott időrendjük, mely talán építészeti megjelenésükben is tükröződött.

25 Tény viszont, hogy jelentős részüket már a 14. század első harmadában felhagyták.

26 Ez kétségtelenül szoros összefüggésben lehetett a nemzetségből származó 214