Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Somlyói Tóth Tibor: Gimesi és Gácsi gróf Forgách Simon I.

közgyűlését tartotta, melyre a maga nevében teljhatalmú elnökül Kajali Pált küldte ki, aki a nevezetes közgyűlést Szendrő városába, 1688. június 2-ára tűzte ki. Azonban a megyei alispán : Dőry András ezzel mit sem törődvén, a közgyűlést Miskolcra hirdette — s értelemszerííen Szendrőről a Kajali által négy ízben is kitűzött határidőt figyelmen kívül hagyva, elmaradt — hivatalnok társaival egyetemben. Sőt az alispán hívei Miskolcon egy másik közgyűlést is tartottak. A király a vármegyének szigorúan megparancsolta tehát, hogy közgyűléséből, azaz törvényszékéből mindazon szolgabírákat és küldötteket, akik az említett törvénytelenségekben nem vettek részt, küldje ki — az ott maradókon pedig minden per nélkül, haladéktalanul Zsigmond király VI. dekrétumának 7. §-a értelmében megszabott 12 Ft-nyi bírságot mindannyiszor hajtsák be, ahányszor a négy ízben kitűzött közgyűlési határidőt azok elmulasztották betartani. Dőry András ellen pedig külön eljárást fognak indítani. E szigorú rendelkezés ellenére a pártoskodás Borsodban továbbra sem szűnt meg. Egy 1689-es panaszlevélből

43 megtudjuk, hogy amikor gróf Forgách Simon Borsod megyében közgyűlést hirdetett, s azon a vármegye egy része meg is jelent. Viszont Fáy István alispán — nem tudni mi okból — a jelenlévő nemesek körében pártot szervezett, s önhatalmúan másik közgyűlést hívott össze a vármegye lutheránusaiból. Forgách, a katolikus ezt nem tűrhetvén, elrendelte, hogy valamennyi pártoskodót pénzbüntetéssel sújtsák. A lutheránis frakció a nagyobb bajt elkerülendő, az ellenük indított per megszüntetése fejében 600 Ft-ot fizettek be a főispánnak. Ám az alispán ezt az összeget nemcsak a pártoskodásban résztvettekre rótta ki, hanem az abban intakt nemesekre is — a befizetés körüli ellenállást leszerelendő a végrehajtást az egri és a szendrői vár katonaságára bízta. A politikai viszálykodásokon kívül szenvedélyes vallási ellentétek is dúltak Borsodban, melyek Forgách működésének megnehezítői voltak. így 1698-ban

44 a király meghagyta neki, hogy a megye tisztségviselői állások betöltésénél ne tűrje a katolikusok elnyomását a reformátusok által. Ezek a vallási pártviszályok késztethették Forgáchot arra, hogy Borsod megye főispánságát megpróbálja a sokkal nyugalmasabb és uradalmaihoz is közelebb eső Bars vármegye főispáni székével elcserélni. Az udvarnál kijárta — még 1694. február 15-én

45 —, hogy a királyi ígérettel, „expectativa gratia" megkapja Bars vármegye főispánságát. Jóllehet erre soha sem került sor, de hogy a szándék mennyire komoly volt, mutatja az, hogy a király 1697. április 28-án viszont az ifj. gróf Csáky Istvánnak a megüresülendő Borsod vármegyei főispán&ágot ígérte adományozni. A XVII. században — mint már korábban megemlítettük — a főispáni tiszt még nem volt hivatal, hanem csak méltóság, s ezért föl sem tűnt, ha a legtöbb főispán egyéb elfoglaltsága miatt csak hébehóba fordult meg vármegyéjében, melyet tulajdonképpen az alispánok kormányoztak, s főispánjukkal főleg csak levelezésben álltak. Éppen ezért Borsod megye jegyzőkönyvei összesen az egyetlen 1698 október 23-án Miskolcon tartott közgyűlésről említik, hogy azon gróf Forgách Simon, mint elnöklő főispán, jelen volt. Simon apjáról, ki tisztségében elődje volt, egyetlen esetet sem ismerünk, hogy a közgyűlésen valaha részt vett volna. Megfelelő indokot is tudunk, hogy miért: Simont és atyját: Ádámot ebben kora ifjúságától a hadi eseményekben való tevékeny részvétele akadályozta meg. 16