Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)
Tanulmányok - Történelem - Somlyói Tóth Tibor: Gimesi és Gácsi gróf Forgách Simon I.
/ V. Forgách, mint bellátor (katona) Közéleti működésének tulajdonképpeni tere mindig a hadi élet volt. Itt érezte magát legotthonosabban, erre predestinálta családi öröksége, s, hadakozásban kitűnő Forgách-tradíció — s személyes adottságai is. A testileg kiművelt Forgách Simon kiválóan megfelelt a hadviselés fizikai próbatételének elviselésében. Éppen ezen adottságai folytán még azt is mondhatjuk róla, hogy szenvedélyesen szerette a hadakozást magát. Már 1687-ben, 18 éves korában beállt az egyik reguláris lovasezredhez, mint hadnagy. Valószínű Eger ostrománál szagolta meg először a puskaport, melyet december 7-én sikerült visszafoglalni. A következő évben Nádorfehérvár visszavívásakor Miksa Emánuel bajor választófejedelem hadseregében találjuk augusztus elején Eorgáchot, bár a vár szeptember 6-i bevételében közvetlen része aligha volt Eorgáchnak, mert csak azt emeli ki egy későbbi, a kancelláriához intézett beadványában 47 , hogy az egész kereszténység javára 1688 nyarán Nádorfehérhérvárnál szerencsével és dicsőségesen őrködött a vele lévő szolgáival egyetemben, ami neki személy szerint nagy költséget okozott. Hazatérve feleségéhez Rajkára, örömmel írja — Skarbala András ügyvédnek, a Forgách-javak igazgatójának —, hogy immár elérte a hőn óhajtott alezredesi tisztet 48 — bizonnyal az ostrom alatt szerzett érdemeiért. Harci sikerein fellelkesülve, 1690-ben otthon hagyván a feltűnően szép Eszterházy Ágnest — a franciák elleni háború színhelyére sietett, hogy ott is nevet és dicsőséget szerezzen. Itt mint alezredes a Csobor-Pálffy ezredben szolgált. Ez is egyike volt azon huszárezredeknek, amelyek a bécsi udvari kamara szerint is 49 a franciák ellen őfelségének dicsőséget szerzett és a huszár nevet Európaszerte ismertté tette. A szóbeli elismeréssel azonban nem konveniált az ezred anyagi ellátása, s éppen ezért a legénység tömegesen szökött haza. Forgách is elkeseredetten panaszolja 1691 június 2-ról keltezett levelében a kancelláriának 50 , mint a német—római szent birodalom magyar ezredének alezredese, hogy ezredének némely katonái esküjüket megszegve lovaikkal és fegyvereikkel együtt hazaszöktek. A szökések száma rendkívül magas lehetett, ezért Forgách a haditanács parancsára 51 1692 júniusában kénytelen Bécsben időzni, hogy aztán innen az általa Magyarországon gyűjtött újoncokkal megint a római szent birodalom német tájaira utazzék. Mikor tért vissza innen Magyarországra, nem tudjuk, de már 1695. május 14-én, mint a Kanizsa körüli végházak vicegenerálisát emlegetik. 52 Mint ilyen, 1697-ben 53 Boszniában a török elleni hadjáratban vett részt — a horvát bán és a horvát határőrvidék seregeihez csatlakozva. A végcél Bihács elfoglalása lett volna, amely júniusban erős ostrom alá került, de bevenni mégsem sikerült. Ebben a hadjáratban tüntette ki magát Forgách annyira, hogy a király őt címzetes vezérőrnaggyá nevezte ki, a kancellária pedig e katonai pálya elismerése jeléül 1698. április 14-én és 1699. február 3-án már kamarásnak s királyi tanácsosnak címezte 54 , s végül 1700-ban az ország legfontosabb katonai állására Győrbe, vicegenerálissá emeli, amibe november 9-én ünnepélyes külsőségek közepette be is iktatják. Csakhogy éppen ezidőben — mint azt Takáts Sándortól tudjuk — a magyar hadseregre válságos napok jönnek. A bécsi kormány 1699-ben az egész magyar haderő feloszlatását a szerbek („rácok") által történő helyettesítését határozta el. 1701-ben pedig az összes magyar végház katonáját szélnek eresztették, csupán a győri és a komáromi várőrséget hagyták meg, de azt is limitálva, s ideiglenesen. Ez ellen az intézkedés ellen az aulikus érzelmű Forgáchban először mozdult meg a „magyar szív". Meg is írja egyik munkájában 56 , hogy a bécsi udvarban nem először volt alkalma hallani a magyarok kiirtásáról. 2 17
