Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Majdán Béla: Az első világháborút lezáró nemzetközi békeszerződések tényleges hatása egy magyarországi határmenti megyeszékhely ipari életének alakulására

lentősége nagymértékben csökkent, mivel a békeszerződés értelmében a losonci és az ipolysági vonalak végállomásai csehszlovák területre kerültek .... Mivel azonban a Csehszlovák állam gazdasági érdekei azt diktálták, hogy a Losonc-Ipolyság vasútvonal üzemeljen, ezért a fennálló ellenséges hangulat ellenére a magyar állam mégis egyezményt írt alá a Csehszlovák Köztársasággal e vonalak közös használatára."

81 Ennek az egyezménynek alapján 1921-től (1927-ig) a Csehszlovák Államvasutak ,,Átmenő forgalomra használta a Losonc (Lucenec)—Balassagyarmat— Ipolyság (Sahy) közötti vasútvonalat . . . Balassagyarmat vasútvonalainak fejlesztését azonban ez az egyezmény nem biztosította, mert a CSD sem volt hajlandó a vonal átépítéséhez hozzájárulni azért, mert ő a pályahasználatért a magyar államnak használati bért fizetett, viszont a MÁV azért nem fektette be pénzét a pálya átépítésébe, mert a belföldi forgalom ezen a vonalrészen egészen elenyészően csekélyre zsugorodott, viszont a CSD által fizetett bér nem volt olyan nagymérvű, hogy megérte volna az átépítést".

82 A vasúttal összefüggésben itt szükséges említést tenni arról, hogy mivel a nagykürtösi szén beszállítását biztosító vasútvonal építése az I. világháború kirobbanásával félbeszakadt és a nagykürtösi szónmező szintén a nemzetközileg ratifikált új államhatáron — az Ipoly folyón — túli területeken feküdt, a szén beszállításának — ezzel együtt komolyabb nehézipar — megteremtésének a lehetősége is megszűnt. A fentiek mellett szólni kell arról is, hogy a megyeszékhely korábbi közvetlen vonzáskörzetéhez tartozó falvak közül mintegy félszáz szintén az új államhatáron túlra került, aminek következtében a mezőgazdasági terményeknek (főleg tej, tojás, baromfi, gyümölcs) piaci kínálata és az állatok felhajtása jelentősen visszaesett, ami —• többek mellett — az élelmiszeripar lehetőségeinek számottevő behatárolódását vonta maga után. Ezzel a megállapítással — sajátos ellentmondásként — látszólag szembenáll az a tény, hogy új élelmiszeripari (főleg szeszipari) üzemek jöttek ebben az időben létre, ill. hogy a város történetében először — a legcsekélyebb hagyományok nélkül •— létrejön egy mezőgazdasági gépjavítással foglalkozó tőkés üzem. De, hogy ezek az élelmiszeripari tőkés kezdeményezések — különösen az Ipolyon túli mezőgazdasági felvásárlás lehetőségeinek megszűntével — nemegyszer illuzórikusak, ill. gazdaságilag kellően meg nem alapozottak voltak, ennek bizonyítására álljon itt a korszak legvirágzóbb élelmiszeripari ágának: a szeszgyártásnak néhány jellemző adata. A vizsgált időszakban 3 számításba vehető tőkés szeszüzem működött Balassagyarmaton. Ebből a Rudnai féle Likőrgyár igen hamar, még a nagy gazdasági világválságot megelőző időben beszüntette termelését. A másik, a Balassagyarmati Mezőgazdasági Ipartelep Rt. elnevezésű szeszüzem a nagy gazdasági világválság korszakának végén ment tönkre és került a Felsenburgok tulajdonába. A harmadik, a városi szeszfőzde pedig gyakran alapanyag-beszerzési, néha termékeladási gondokkal küszködött. „Balassagyarmat képviselőtestülete Horváth Sándor polgármester elnöklete alatt 1929. augusztus 8.-án tartotta meg rendes közgyűlését".

83 Részlet a polgármesteri jelentésből: ,, . . .A szeszfőzde az év első felében alig folytatott valamelyes termelést . . . Jelentem végül, hogy a belügyi és pénzügyminisztérium a szeszüzemi 60 000 P-ős kölcsön felvételére vonatkozó elhatározásunkat s ezzel kapcsolatban a helyi pénzintézetek részére kiállított kötelezvényeket véglegesen jóváhagyta".

84 Ennek az évnek az őszén — a kölcsön ellenére is — csak 20 vagonnyi szilva megvásárlására és kifőzésére került sor,

85 a boróka és a barack kifőzése pedig elenyészően kismennyiségre csökkent vissza, holott a városi szeszüzem egyik legfontosabb terméke korábban a borókapálinka volt, amelyet nagy mennyiségben szállítottak Budapestre, mindenek159