Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve X. (1984)

Tanulmányok - Történelem - Somlyói Tóth Tibor: Gimesi és Gácsi gróf Forgách Simon I.

II. Forgách-interieur A kevés ellenére is jellemző adatunk van Forgách Simon házasságára. A kezdetről éppen hogy csak értékesíthető információink vannak. A belső biztonságot nyújtó kapcsolat mélységéről voltaképpen csak a hirhedt híressé váló fogság sűrű. — feleségéhez írt — levelezéséből következtethetünk. Minden valószínűség szerint 1688-ban, — 19 éves korában — amikor már testvére: Ádám is önálló életet kezdett — vette feleségül gróf Esterházy Ágnest, aki által nemcsak az ország leghíresebb családjával jutott szoros rokonságba, hanem vagyoni helyzete is alaposan megerősödött : birtokai számottevően gyarapodtak s hozományban nyert hatvani és magyaróvári uradalmakkal. A házasság felhőtlen napjait azonban gondosan kimérték neki az égiek: 1690-ben hadba kellett vonulnia a franciák ellen a Rajna partjához. Esterházy Ágnes távollétében Eorgáchra a privát szférában is a katona morál a jellemző. Ezt plasztikusan megvilágítja egy erdélyi levelének a vége, melyben magáról azt írja, hogy ,,ha oly obediensek (engedelmesek) volnának a férfiak Erdélyben, mint az asszonyok — keresztülmennénk az ellenségen könnyen."

20 A történetíró Cserey Mihály — aki különben is mindig rossz véleménnyel volt Forgácbról — erdélyi viselkedését éppen azzal jellemezte, hogy csak részegséggel, vendégséggel és az asszonyokkal vesztegette ая időt. A források szerint már 1691-ben gyermekeik közül Katica élt, kit Pinnyei Jánosné, született Esterházy Katalin nevére — a. nagynéniére — kereszteltek. Katica nagyon korán a nagyszombati klarisszaapácák szerzetébe — 1705 farsangján —• belépett. A klarisszak életmódja nagyon szigorú lehetett, mivel Ágnes asszony 1706. március 26-án Csáky Imre váradi püspöktől, mint bizodalmas sógor-urától engedélyt kért, hogy évenként ötször leánya látogatására a kolostorba bemehessen. Az engedélyt taxáját is meg akarta fizetni.

21 Második leányát: Rózsát úgy látszik legalább is, hogy közelebb állónak érezte, leveleiben többször is említi őt. Fogságából leányainak imádságot is küldött, melyekről úgy rendelkezett, hogy az mindennapi imájuk része legyen. Fiát, az 1697-ben született Zsigmondot a biográfusok egyetlennek mondják, holott született még egy József nevű fia is, aki azonban korán meghalt.

22 Zsigmondról, vagy az atyai becézésben Zsigusnak, Sigusnak szólított fiáról csak kései leveleiben emlékezik, kinek könnyelműsége s féktelensége ,,az atyai szivet igen megkeseríté."

23 Forgách Simon családi életének mindennapjait jól szemlélteti asztali rendtartása

24 — jóllehet az ordo mensae datálása hiányos —, a kisasszonyok asztaláról szóló bekezdés az asztali rendtartás keltét kétségtelenül 1705 előtti időszakra teszi, amikor is Katicza kisasszony még nem ment apácának. A konyhamester külön utasítást kapott minden nap, hogy miként tálaljon, mivel a népes família és a naponkénti szívesen látott vendégek serege 12 asztal környékét ülte körbe. Az első asztal Zsigmond úrfi és a kisasszonyok asztala ; a másodiknál az ,,uramiék" ettek — akikről e rendet közlő Nyáry Albert, vagy talán Thaly, a szerkesztő tévesen hiszi, hogy e néven a vendégeket kell értenünk, s közelebb jár az igazsághoz, amikor udvari tiszteknek is mondja, mivel — mint azt Takáts Sándortól is tudjuk — az uraimék csupán gyűjtő fogalom volt: a főúr — a gazda udvarában élő előkelő familiárisok az „atyafiak" azok, akiket ez a fogalom takar. A többi asztalnál a cselédség helyezkedett el, de nem egyidőben az urakkal — mivel nekik az urak ebédje előtt délben 11 órakor, este pedig 6 órakor tálaltak; aki 12