Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Spáczay Hedvig: Madách Imre hadbírósági perének nyomában

Frank János Németh József Németh István Csuszmann József Jakab házaspár Kulmann házaspár Csepcsányi Terézia Koschitzky István Fleischmann és Leipold terhelő bizonyítékok hiányában szabadlábon, de ellenőrzés alatt vannak. Az iratot Protmann Cs. kir. miniszteri tanácsos és rendőrfőnök írta alá.

48 6. ( :Ismét egy olyan irat, amelyben Madách neve nem szerepel ugyan, csak a gerillaper többi vádlottja, elsősorban Skrzetulsky Kázmér, mégis érdemes csaknem teljes egészében ismertetni, mert közelebb visz bennünket ennek az egész kérdés-komplexumnak a megértéséhez. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk — miként a bevezető sorokban is említettem —, hogy ezek az emberek, a Madách-per szereplői, de nemkevésbé az ország lakosainak számottevő része, ekkor még hitt abban, hogy a külpolitikai helyzet olyaténképpen fog alakulni, hogy az lehetőséget teremt majd Kossuth visszatéréséhez, s az ország rendjének újabb, forradalmi átalakulásához. Természetesen ezek a remények azután hónapról-hónapra csökkentek.:) Kivonat Skrzetulsky Kazimir alias Albert Vörös, Aladár, Neumann stb. haditörvényszéki kihallgatásáról, Bécs, 1853. március 12-ről. Nevem Skrzetulsky, Xenzovitzen születtem, orosz-lengyel földön. Apám az 1831-es forradalom idején Varsó mellett elesett, anyám születésemkor meghalt, nevét sem tudom. 1835-ben a szászországi Freibergbe mentem, ahol bányászati tanulmányokat folytattam, nagybátyám kérésére felvettem a Neumann nevet. 1838-ban Drezdába kerültem, ahol nagybátyám örökségképpen 3000 tallért adott nekem. Utaztam. 1848-ban a forradalom Pozsonyban talált, beléptem a nemzetőrségbe, az ún. halálfejes gárdába, mely 1848 júliusában feloszlott. Utána a Zrínyi csapatba léptem be hadnagyként, Móga vezérlete alatt Jellasich ellen harcoltam Schwechátnál, Parrensdorfnál, majd visszatértem Pozsonyba a Perczel hadtesthez, amelynél 1849 januárjáig maradtam. Utána Görgey hadtestébe kerültem, végigharcoltam a hadműveleteket. Komárom erődjében voltam a kapituláció idején mint őrnagy. Komárom átadása után Amerikába szándékoztam menni, de nem volt elég pénzem és hallottam, hogy az ilyen származású egyének mint én, nem is kapnak útlevelet, vagy kiérésük esetén Oroszországba lesznek toloncolva. Egy komáromi kapituláns, Németh — keresztnevét nem tudom — szerzett útlevelet Neumann Aladár névre, és azzal az útlevéllel utaztam Zala, Veszprém és Fejér megyében, majd Szentgyörgyre mentem egy bizonyos Perlakyhoz, ahol betegség miatt három hónapig tartózkodtam. 1850-ben Bécsbe utaztam. Útközben sokan segítségemre voltak, amikor azt mondtam, hogy magyar honvédtiszt voltam a forradalomban. Bécsben csak 2—2 napot töltöttem egy szálláson. Visszatértem Pestre, felkerestem Nemethet egy kávéházban, aki két hétig pénzadományokkal támogatott. Megismerkedtem Ilkay Sándor földbirtokossal, aki nőegyleti tagoktól szerzett nekem támogatást. . . . 1851ben Székesfehérvárra utaztam, majd onnan Uszd (Ózd ? — S. H.)-ra . . . ahol 1851