Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)
Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Politikai harcok Nógrád megyében Madách Imre részvételével 1846–48
bírái és közlakói: Rádi György eskütt Szécsényből, Takáts István K. keszi, Hipszki Pál vanyarci, Takács János bujáki, Süllei András ludányi, Benedek István berceli, Oláh Mihály karancssági, Bános Péter ecsegi, Viczián András szupataki, Markó György sziráki, Koczka István lőrinci, Dobrovy György jobbágyi, Borda Ferenc hugyagi, Holicza Márton kürthi, Sáfrán Tamás sámsonházi, Szabó György sóshartyáni, Kovács József hihalmi". 27 Meghatározták a yálasztmárry munkáját is. Minden hó első hétfőjén Balassagyarmaton ülésezn ek, de rendkívüli esetben az alispán ott és akkor hívja össze őket, amikor az szükséges. A választmányi ülésen jelen kell lenni a két fő-, valamint az első és a második aljegyzőnek, a két főügyésznek, két-két járási tisztviselőnek s azoknak, akiket az alispán berendel a tisztikarból. Mindezeken felül 30 tagot választottak, akiknek kötelezően jelen kell lenniük a soron levő választmányi ülésen. Okét mindig váltották, tehát mindenkire sor került. (A többieknek is jelen kellett lenni, de az említetteknek feltétlenül.) A megyei állandd-válaaztmány feladata végső soron megegyezett a korábbi jmegyegy ülésé vei, annak teljes hatáskörét gyakorolta és képviselte. Űj testület volt viszont a középponti választmány, amely az országgyűlési választások helyi irányítására volt hivatott. A továbbiak miatt röviden vázolnunk kell a választási törvény bizonyos előírásait, a felesleges ismétlések elkerülése érdekében. 28 Az 1848. évi V. törvénycikk — az áprilisi törvények legfontosabbjainak egyike — jelentős változásokat hozott, csak sok esetben nem tudta következetesen megváltoztatni az évszázados gyakorlatot. A törvénycikket ideiglenesnek tekintették, csak az első országgyűlésre tartották érvényesnek. Az új törvény meghagyta a nemesek választójogát (aktívat és passzívat egyaránt) s így a nemes minden körülménye ellenére (pl. vagyoni helyzete) is szavazhatott, míg a nem nemeseknek a választójogot cenzushoz, azaz anyagi feltételekhez kötötték. Az aktív választójog feltételei még így is Európában a legmodernebbek voltak. Természetesen csak a férfiakra terjedt ki, de széles tömegek előtt nyitotta meg a demokratikus közéletben való részvétel lehetőségét. Ám a cenzus jóvoltából ez a kapu mégsem tárult túlságosan tágasra. A választónak joga megszerzésére pl. szüksége volt legalább 300 Ft értékű házra, földre, vagy falun 1/4 úrbéri telekre, vagy mint kereskedő, gyáros saját üzlettel, műhellyel rendelkezzen s ha kézműves, legalább állandóan egy segéddel dolgozzék. Jöv edelemre való tekintet nélkül kaptak választójogot az értelmiségiek hunt pl. az ügyvédek, tanítók, jegyzők, orvosok stb. Mindezek következtében nem jutott választójoghoz a magyar parasztok nagyobb része, pl. a zsellérek és a kereskedő, iparos osztály szegényebb rétege sem. A törvény gyakorlati megvalósítása során választókerületeket alakítottak ki, amelyek egy-egy követet küldenek az országgyűlés alsó táblájára. (Számuk megyénként változott.) Előírták, hogy 1848 május l-ig meg kell állapítani a megyéknek a kerületi beosztást, azoknak székhelyeit, létre kell hozni egy „középponti választmányt", amely a választásokkal kapcsolatos tennivalókat intézi. Meg kellett szervezni az összeírásokat a hiteles választási névjegyzék összeállítására. A választást legalább négy héttel az országgyűlés összehívása előtt kell megtartani. A választási gyűlésen kell jelöltet állítani. Ha csak egy jelölt van, akkor közfelkiáltással is lehet választani, ha több, akkor szavazni kell, s ezt a szavazatszedő választmány irányítja. Szavazni csak személyesen lehet és az lesz a követ, aki a szavazatok általános többségét megszerzi. Ha ez nem derül ki, a két legtöbb szavazathoz jutott követ64
