Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Politikai harcok Nógrád megyében Madách Imre részvételével 1846–48

IX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1983 Politikai harcok Nógrád megyében Madách Imre részvételével 1846—1848 Praznovszky Mihály Az utóbbi években-évtizedekben jelentősen megnőtt azoknak a kutatásoknak a száma — elsősorban Nógrád megyében — amelyek a XIX. szd. első felének társadalmi mozgalmait érintik, s így vonatkozhatnak a Madách családra is. A közhely szintjén mozog az a megállapítás, hogy egy adott kor, táj és szűkebb társadalmi környezet alapos ismerete nélkül nem tudjuk megfelelően értékelni egy-egy személy cselekvési lehetőségét, eszmei fejlődésének mikéntjét, alkotó tevékenységének látszólag kiismerhetetlen fordulatait. A következőkben elsősorban az 1848-as országgyűlési (az első népképviseleti országgyűlés) választások megyei fejleményeivel kívánunk foglalkozni. Itt Madách egyáltalában nem lebecsülendő szerepet vállalt, noha ez az esemény csak egészen szerény mozzanata volt életének. Viszont a történések rögzítésekor óhatatlanul tágabb időbeni kört kell felrajzolnunk, s így olyan ismeretek birtokába juthatunk, amelyek bemutatják, hogy milyen politikai csatározásoknak volt színhelye Nógrád, hogyan és mennyiben tudta a reformkori megyei nemesség közvetlen érdekeit a távlatos érdekeknek, t. i. a polgári átalakulás felismert szükségességének alárendelni, milyen eszmei harcokban jutott ez kifejeződésre. Sőt, látni fogjuk, hogy ezek az összecsapások néha drámai fordulatokat vettek. Ilyen megközelítésben nézve már egyértelművé válik: az életút, a mű megértésében minden környező esemény részletes ismerete szükséges. A választásokról általában Aligha volt még a negyvenes évek első felének gyakoribb témája a politikai fórumokon, mint a választási visszaélések, a „korteskedés" elleni szóemelés. Hírlapi cikkek, röpiratok ostorozták, javaslatok születtek a „szabadság durva fattyúkinövései" (ahogyan Horváth Mihály nevezte) megszüntetésére, elfojtására. A küzdelem akkor reménytelen volt. Kemény Zsigmond röpiratában a korteskedés két célját különbözteti meg: szerinte a korteskedés részint a hivatalra és követségre jutás alantas eszköze, részint az elvek (s általában a liberális) megbuktatásának gyakorta alkalmazott eszköze. „Az a megvesztegetés sajátságos neme, ez a nyers erő zsarnokoskodása a végső fokon bunkokrácia, egy betolakodott új alkotmányos hatalom."

1 Az elvek megbuktatása szerinte első ízben 1841 decemberében, a Szatmár me53