Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Közlemények - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok

Itt még a kisebb viseleti egységeken belül sem teljesen azonos a viselet. A főkötő felerősítésének módjában, formájában találjuk a legtöbb eltérést. Például az egy viseletcsoporthoz tartozó Legenden, Nógrádsápon és Nézsán annyiban tér el egymástól a főkötő, hogy míg Legenden a keményített főkötő nagy része kilátszik a piros kikötött kendő alól, Nógrádsápon már csak egy kis részt, Nézsán pedig már semmit sem láthatunk a fehér gyolcsból készült főkötőből. A három községnél az eltérés nem a kendő kötésének módjából, hanem a főkötő méretéből adódik. A sámsonházai csoportnál a három szlovák falu távol esik az összefüggő szlovák lakta vidéktől. Még egymással sem szomszédosak, magyar falvak ékelődnek közéjük. Rokoni, baráti kapcsolatok ugyan kialakultak közöttük, de viseletük nem annyira egymáshoz, mint inkább az őket körülvevő magyarságéhoz hasonlít. Ruházatuk Kis- és Nagybárkány öltözetéhez áll a legközelebb, csak a magyarok viselete jóval színesebb. Sajátosan alakult azoknak a községeknek a viselete, ahol magyarok és szlovákok élnek együtt. Azokban a falvakban, ahol egyre kevesebben éltek evangélikus szlovákok, ott a helyi katolikusokhoz igazították viseletüket (Cserhátsurány, Magyarnándor, Szenté stb.). Ennek ellenkezőjével is találkozhatunk Patvarc, Szügy, Csesztve stb. községek esetében. Azokban a községekben viszont ahol megközelítőleg egyenlő számban éltek magyarok és szlovákok, ott mindketten megőrizték eltérő viseletüket. Ilyen községünk például Terény, ahol a katolikus magyarok viselete a cserhátsurányival, az evangélikus vallású szlovákok ruházata a szügyivel egyezik. Különbséget tapasztalhatunk a katolikus és az evangélikus szlovákok viselete között is. Nógrádsápon, Nézsán katolikus, Legenden vegyes vallású szlovákok laknak. Ez utóbbi községben a katolikusok főkötője a nézsaival egyezik. Az evangélikusok főkötője — mint fentebb már említettük — szélesebb. A három falu katolikusainál a pruszlik derekán a fodor felfelé áll, és jóval keskenyebb az evangélikusok pruszlikján levő lefelé hajló fodorjánál. A banki viseletcsoportban a szlovákok vallását a főkötő hátuljának szélességéből is fel lehet ismerni. Az evangélikusok széles és szögletes, a katolikusok keskeny, lekerekített kontyvas&t tűznek hajukba. A fejre helyezett főkötő hátulja a kontyvasnak megfelelően széles, vagy keskeny lesz. Nógrád községben az evangélikus vallásúak főkötőjónek fodorja a vállig ér, a katolikusoknál ez jóval rövidebb. Külön foglalkozunk a viselet díszítését kiegészítő hímzéssel. A megye parasztságának hímzőkultúrájáról, annak kialakulásáról, fejlődéséről, megyén belüli táji eltéréseiről egy szorgalmas munkával összegyűjtött adatok alapján megírt tanulmány ad összefoglalást.

49 A dolgozat részletesen foglalkozik a megyében lakó szlovákok hímzésével is, ezért ennek részletes bemutatásától eltekintünk, csupán főbb eredményeit summázzuk. A szlovákok hímzőművészete — a megye magyar falvaihoz hasonlóan — nem tekint nagy múltra vissza. A múlt század hetvenes éveiben kezd kialakulni. A női ingek kézelőin megmaradt legrégibb keresztszemes hímzések piros és fekete, majd piros és kék színű fonállal készültek. Mintázatuk mindig mértanias. A finomabb gyolcsanyag elterjedésével a laposöltéses hímzés vált általánossá, amely kezdetben piros, később piros-kék színű volt. A színeket ritmikusan helyezik el. A szlovák hímzés színösszeállítása abban különbözik a magyarokéitól, hogy itt a kék és zöld színek nem erőteljesek. A hímzések motívumai tagoltak, kirajzoltak, a tárgy szerkezetének hangsúlyozására törekszenek. A pruszlik hímzéséből megtudhatjuk, hogy viselője milyen vallású. Ha a szabásvonalak mentén elhelyezett csík keskeny, akkor katolikus, ha széles, akkor tulajdonosa evangélikus vallású. Az utóbbi években végzett kutatások eredményéből azt a következtetést von172