Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Közlemények - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok

hattuk le, hogy Nógrád megye legtöbb szlovákok lakta településén a hímzéskultúra századunk 30-as éveiben bontakozott ki erőteljesebben. Ezt megelőzően csupán a női és férfi ingre, a zsebkendőre, a fej- és vállkendőre került kézi hímzés. A 30-as évek elejétől a kötények aljának gépi hímzését a kézi hímzés váltotta fel. A pruszlik, a dísztörölköző, a díszlepedő hímzése is csak ez időtől kezdve vált általánossá. A férfiak viseletében táji, nemzetiségi elkülönülések nem mutathatók ki, hiszen öltözetük legtöbb darabjához — már a 18. században is — kereskedők révén készen jutottak hozzá. Otthon, az asszonyok kezemunkája nyomán készült a vászon-, vagy hímzett gyolcsing, a többnyire nyáron hordott szúk- és bőszárú gatya. Házilag készült a bocskor, a múlt század közepéig hordott fehér szűrposztó halinanadrág. A mente, a szűr, a fekete és kék posztóruha, a kalap és más felsőruhák kisipari, majd később gyáripari termékek voltak. A mesteremberek munkáinál a megrendelő ízlése ugyan még falvanként is kimutatható, de ezek már nem hoztak létre olyan éles határokat, amelyek lehetőséget adnának a magyar és szlovák férfiviselet eltéréseinek tanúim ány ozásár a. * * * Fentebb már rámutattunk arra, hogy a megyénkben végleg letelepült szlovákok tárgyi kultúrája viszonylag rövid időn belül azonosult az itt élő magyarokéval. Az azonos földrajzi, történelmi környezet, a helyi lehetőségek — ma már alig kimutatható kölcsönhatásokkal — egységessé formálták az itt élő magyarok és szlovákok lakáskultúráját, munka- és használati eszközét, a termelés munkafolyamatát, az állattartás módját, az ételkészítés stb. Az elkülönülésre nem adott lehetőséget azt sem, hogy a megyénkbe települt szlovákok nem azonos faluból és megyéből származtak. A megyénkbe költözött szlovákok szellemi kultúrájánál ezt a gyors alkalmazkodást nem tapasztalhatjuk, mert itt jóval lassabban érvényesültek a környezet helyi hagyományai, gazdasági-társadalmi viszonyok átalakítást sürgető hatásai. Az otthonról hozott mesék, népdalok, mondák, a családi ünnepekhez és az esztendő évszakaihoz fűződő szokások több nemzedéken keresztül öröklődtek.

50 Ezek megőrzését elősegítette a nyelvi elkülönülés, a zártabb életforma.

51 * * * Az utóbbi évtizedekben a magyarok és szlovákok között meglevő elkülönítő jegyek egyre inkább háttérbe szorulnak. A közös munkaalkalmak, a megváltozott gazdasági-társadalmi körülmények megszüntették a vallási, nemzetiségi ellentéteket, feloldotta a zárt életformát. A modern lakóházakkal tűzdelt falu- és utcaképből egyre gyorsuló ütemben kezd eltűnni a népviselet. Sürgető feladat számunkra, hogy a megyében élő szlovákok tárgyi és szellemi kultúrájának emlékeit minél részletesebben összegyűjtsük, megőrizzük. E törekvéseknek eredménye a Bánkon létesített szlovák tájmúzeum, a balassagyarmati Palóc Múzeumban őrzött több száz tárgy, irat- és fényképgyűjtemény,- amelyek a megye szlovák falvaiban végzett néprajzi gyűjtőutak alkalmával kerültek az intézménybe. 173