Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)
Közlemények - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok
3. többsége magyar — jelentős számú szlovák (Mohóra, Cserhátsurány, Nógrád, Balassagyarmat, Egyházasdengeleg, Ipolyvece) 4. többsége szlovák — jelentős számú magyar (Patvarc, Szügy, Csesztve, Ipolyszög, Erdőkürt, Terény, Legénd, Szirák) 5. katolikus vallású szlovákok (Keszeg, Alsópetény, Nézsa, Nőtincs, Nógrádsáp) 6. katolikus vallású németek (Szendehely, Berkenye, Katalinpuszta) 7. katolikus és református vallású magyar falvak. 22 Az 1—2 pontok alatt felsorolt falvak kisebbsége viszonylag gyorsan felszívódott, a többi csoportot napjainkban is megtaláljuk. * * * A megyénkbe települt szlovákok vázlatos történeti áttekintése után dolgozatunk alábbi részében azt kívánjuk röviden összefoglalni, hogy az új környezet, a más táji és földrajzi adottság, hogyan alakította, változtatta meg a magyarokkal együttélő szlovákok tárgyi és szellemi kultúráját. Ahol erre lehetőségünk nyílik, megkíséreljük az azonosságok és eltérések, ezek okainak feltárását is. Nógrád megye az újratelepítés időszakában nemcsak a törpe birtokosok, hanem a törpe birtokok hazája is volt. Korabeli összeírásokból, jobbágyok tanúvallomásaiból, a megyéhez küldött panaszlevelekből tudjuk, hogy a megye jobbágyainak többsége negyed- és féltelken gazdálkodott. Az egész, vagy ennél nagyobb telekkel rendelkező jobbágyok száma alig haladta meg a hármat falvanként. Ezért a megyében történő végleges letelepedés nem volt csábító. A földbirtokosok különböző kedvezményei ellenére (a lakóház építéséhez szükséges fa, adókedvezmény, irtási lehetőség biztosítása) több ezren költöztek az alföldi megyékbe a 18. század elejétől a 19. század közepéig. Ezek között jelentős volt a szlovákok száma is. Az elköltözésnek a szűkre szabott földterületen kívül, több oka is lehetett: járványok, víz- és tűzkárok, magas robotterhek, a vallási szabadság megsértése. 23 A szlovákok lakta falvak gazdasági fejlődése nem tért el a magyarokétól. A 18. század közepén kibontakozó majorsági gazdálkodás, az ezzel járó telki- és irtványföldek, legelők megcsonkítása itt is éreztette hatását. A nyelvi elkülönülés, az ebből adódó zártabb életforma azonban a magyarokétól kissé eltérő gazdasági-társadalmi fejlődést eredményezett. Ezeknek ma még csak a külső megnyilvánulásait ismerjük, a részletesebb okok feltárásához további kutatásokra van szükség. Egyik ilyen külső megnyilvánulás, hogy a megyénkbe települt szlovákok általában a vagyonosabb paraszti réteghez tartoztak. Nagyarányú vagyoni rétegződés, nincstelenségbe vezető birtokaprózódás soha nem alakult ki náluk. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy zsellér, napszámos, uradalmi cseléd ritkán került ki közülük. Az idetelepült szlovákoknak más környezetben, más táji adottságok közepette kellett életkörülményeiket kialakítani. Alkalmazkodniuk kellett a befogadó vidék gazdasági-társadalmi rendjéhez, az itt élő hagyományokhoz és szokásokhoz, amelyek vidékenként eltérő ütemben változtatták meg, alakították át az otthonról hozott, más történelmi körülmények között kialakult életformát. A helyben található építőanyag a magyarságéval egyező szerkezetű, beosztású lakóházakat hozott létre a szlovákoknál is. A lakóház helyiségeinek belső méretezése, funkciója is együtt fejlődött, változott az utóbbi 250 év alatt. Ezért a magyar és szlovák falvak lakóházai között semmiféle eltérést nem tapasztalhatunk. A lakóház berendezésében, a munka- és használati eszközökben sem tudunk 167
