Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)
Tanulmányok - Zolnay László: A Madách család eredete
IX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MUZEUMOK ÉVKÖNYVE 1983 A Madách család eredete Zolnay László Az elmúlt évtizedekben, kutatásaim során két ízben foglalkoztam a Madách család eredetének, elődeik korai birtoklástörténetének kérdésével. Előbb, még 1936ban megjelent tanulmányomban a Kürtösi vagy Oszlári törzsből eredő Madáchoknak és tizenhárom-tizenöt ikercsaládjuknak genealógiáját igyekeztem tisztázni. 1 Utóbb, az 1970-es években került sor arra, hogy megírjam a Madáchoknak s a velük egyazon törzsből származó családoknak a hajdani nagy-zólyomi ispánságban (a régi Zólyom, Túróc, Liptó vármegyében) máig megmaradt művészettörténeti hagyatékát. A túróci Pribóc, a liptai Ludrova, a Zólyom megyei Cserény, Zolna, Pónik, Felső Micsinye manapság is álló gótikus temploma hirdeti egykori építő munkájukat, s ezeknek a templomok egyik-másikának freskói alighanem a család elődeinek festett alakjait is őrzik. (Jelen tanulmányom azonban ezeknek az emlékeknek ismertetését mellőzi; közelmúltban megjelent közleményeimet ismételhetném csupán. 2 ) A Madáchok korai — XIII— XIV. századi — történetéről kibontakozó képünk Madách Imre személye által jogos igényt tart mind az irodalom-, mind a művelődéstörténet érdeklődésére is. Hiszen Madách Imre Magyarországa, költőnk idején (1823—• 1864) immár nyolc és fél évszázada masszív jogrendszerrel körülbástyázott apajogú, származásrendi társadalom volt a javából. Noha naivitásnak véljük egy-egy hat-hét évszázaddal korábban élt fiági ősnek biológiai hagyatéka vizsgálgatását a kései ivadék génikus összetételében, a XIX. század magyarországi nemese — mint Madách Imre is —eleven erejű aktív családi hagyományokat örökölt. Ezek társadalmi helyzetének meghatározói voltak. Ezek az aktív hagyományok a nemesember földbirtokával, birtokára és származáshelyére utaló nevével, előnevével, címerével, vagyonával, kegyuraságával, a jogait bizonyító levéltárával egyetemben osztályhelyzetének alapjai, boldogulásának feltételei voltak. És minden volt ez az élő — az ősök példáival vonzó vagy riasztó — aktív hagyomány, csak a ma divatos őskeresgéléshez hasonlatos kérkedés nem. Ennyiben tehát Madách Imre személyiségéhez ezek a távoli — akkor már hathétszáz év előtti — ősök is hozzátartoztak. Az emberi lélek szabadságának éppen ez a csodája, hogy ilyen, húsbavágóan eleven társadalmi determinánsok mellett, sőt azok ellenére miképpen bontakozik ki — a sok évszázad hagyományával szakító — haladó géniusz. Egyébiránt Madách Imre személyétől függetlenül is érdemes belelapoznunk a Madáchoknak s a velük iker családoknak évkönyveibe. Sorsuk bepillantást enged a XIII. századi Magyarország viharos köztörténetébe is. Tagjai — egy-két udvari és 11
