Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)
Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencián elhangzott előadások - Horváth István: Kulturális tendenciák és jelenségek Salgótarjánban 1944–1980 között
részesülnek. Vagyis ha a kultúra rendelkezik a befogadás képességével, csak ekkor várható el a kellő visszahatás, amely nemcsak a kultúra önmozgását befolyásolja, hanem a társadalmi cselekvés minden területén értékelhető és érzékelhető. Amikor egy konkrét helyen, egy meghatározott időben végzett emberi munkát vizsgálunk, elemzünk és bemutatunk — mint jelen esetben — erre a fenti közelítésre úgy vélem szükség van, mert egyébként az önigazolás csapdájába esünk. Ahhoz, hogy a címben jelzett feladatnak megfeleljek — második általános jellemvonásként — indokolt megfogalmaznom a kultúra összetételére, elemeire vonatkozó álláspontomat. Ha a kultúra fejlődésének konkrét körülményeit vizsgáljuk a címre érvényesen, akkor is az általános követelményekből kell kiindulni. Vagyis azt kell elfogadnunk, hogy a kultúra olyan összetett tevékenységsor, amelynek egymástól el nem választható, azonos minőségű elemei vannak. "Úgymint a közoktatás, a közművelődés, a tudományos megismerés, a művészetek. Ezek együttes jelenléte esetén — akár különböző minőségű jelenlétről is beszélünk — lehet szólni a kultúráról, más esetben csak az erre irányuló törekvésekként jellemezhetjük az erőfeszítéseinket. Az elvi irányultságú megközelítéseink befejezéseként egy speciálisan helyi, de ebben az értelemben általános jellemző vonást kell leírnom. Nevezetesen azt, hogy Salgótarjánban miként alakult a kultúrát befogadó és kibocsájtó tevékenység belső szerkezete, és e struktúra kialakításában fontos helyet elfoglaló értelmiség szerepvállalása, aktivitása. Az első szembetűnő tulajdonság a teljeskörűség hiányában lemérhető. A négy sajátosságból csupán az első kettő — a közoktatás, a közművelődés — volt hosszú idegig a kultúra tényezőiből jelen. Ez az öröklött állapot, még a szocialista kultúrforradalom megindulásakor is tartotta magát. A meglévő tevékenységek mindegyike belső terhekkel volt telítve: az iskolarendszer zsákutcás vonásai erőteljesek voltak; a közművelődés és a közműveltség szintjét a korábbi kulturális modell utánzásával egyrészt, másrészt a voluntarist-pragmatista törekvések hatása folytán az alacsony szintű egyszerűsítéssel jellemezhetjük. Az értelmiség szakmai tudatossága és szerepvállalása sokáig a kialakulás stádiumában volt. Mindezek megváltoztatása nagy erőfeszítéseket igényelt, és nagy nehézségek árán indult el a kibontakozás a megvalósulás felé. Az általános közelítések bemutatásának az volt a célja, hogy előkészítse dolgozatom két előadandó kérdéskörét amellyel foglalkozni kívánok. Egyrészt arra kerestem a választ, hogy a kultúra időhatárai miként viszonyulnak a társadalmi tevékenység más periódusához, és miként jellemezhetők ezek a határvonalak. Másrészt az egyes periódusok általam legfontosabbnak tartott tartalmi vonásait szándékozom felvázolni. A kulturális tevékenység korszakai Korszakunk társadalmi fejlődésében történetileg a népidemokratikus, vagy másképp a koalíciós időszakot, a szocialista alapok lerakásának és a fejlett szocializmus építésének szakaszát különböztetjük meg. Ez a korszakolás mind a politikai, mind a gazdasági fejlődésre vonatkoztatva érvényes. A makro 372
