Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Közlemények - Rejtő István: Mikszáth Kálmán és Selmecbánya

menyeiről szólva finoman megjegyezte: „utolsó két évében sem csapott bizony erélyesen közikbe a lovacskáknak, csak úgy poroszkálva ballagtak azok vele végig, az előző évek tempójára, a gimnázium porondján."

11 Az iskolai élet atmoszférájának érzékelésére a Tavaszi rügyek, Az öreg Dankó bácsi és Az új büntető codex с. Mikszáth írásokiból merít motívumokat, majd a diák Mikszáth önképzőköri tevékenységéről íir Várdai. Ezeknél az adalékoknál mondja fentebb idézett köszönetét a két Selmecbányái tanárnak, önképzőköri szereplését már odakerülésének évéhez, 1863-hoz köti, megjegyezve: „Az első vers, amellyel föllépett. Egy fogoly levele fiához címet viselte. Ezt követték: Az öreg nemes, Petőfi sírja, Otthon, Képzeletem újra... ő nyerte el a kör első jutalmát is, egy Gyula vezér című balladával, melyet szavalva elő is adott... Mint szavaló, máskor is sűrűn szerepelt Mikszáth a körben... Nagy tetszés közepett mutatott be nevezetesen ott Az én Gyuri bácsim címmel egy humoreszket, a jegyzőkönyv szavai szerint: az első ilynemű dolgozatot, mely a körben egyáltalán előfordult. Mindenkit felvidámított vele, s érdemkönyvbe ítélték méltónak... valószínű, hogy csak a körnek Korány című hektografált lapjában jelent meg, ennek kötetei azonban jórész elkallódtak az idők folyamán."

12 A fejtegetésnek ehhez a helyéhez Várdai jegyzetet fűzött, amelyben örömmel korrigálta magát, írván, úgy értesült, hogy a humoreszk szövege időközben előkerült és a Mikszáth jubileumkor meg fog jelenni, önmaga nem láthatta. (Közbevetőleg megjegyezzük, hogy Az én Gyuri bácism végül 1911. ápr. 16-án jelent meg Az Újság hasábjain).

13 Az önképzőköri tevékenységről szólva Várdai megjegyzi, hogy MK egy darabig szerkesztője volt a Koránynak, „továbbá viselte, egyideig a kör aljegyzői, helyettes könyvtárnoki majd főjegyzői tisztségét is. 1865. január 20-adikán hirtelen megszűnik tagja lenni a körnek, mégpedig nem közönséges módon: kizárták őt a tagok sorából".

14 A kizárás okáról Várdai a következőket sorakoztatta fel: „Az szolgált nevezetesen rá okul, hogy több ízben megtréfálta egyes tagtársait, akik ezen felmérgelődve, a kör tekintélyének aláásásával vádolták őt s meghozták a kizáró határozatot, apróságokért, melyeknek van ugyan valami nyers diákos ízük, de amelyekben a mókázó humorista próbálkozik már... megcselekedte, hogy idegen költők verseit szavaltatta társaival, mint az övéit, s azután jól mulatva fedezte fel nekik utólag tájékozatlanságukat; máskor átengedte a saját versét egy társának, hogy az azt mint az önmagáét adja elő. Egy harmadiknak gyönge dolgozatát szépen átjavította s ezért úgy védekezett, hogy a téma megtetszett neki, megérdemelte szerinte a kicsiszolást... Szóval a fiú, aki már pompásan ért a tréfához, olyanok markába került, akik nem értik a tréfát és elbántak vele. A kör ellene való eljárásának főoka az volt, hogy megírta egy Brózik Titusz nevű társának munkálatát s erre rájöttek. Soltz tanár ekkor a kör említett határozatához azt az óhajtását fűzte, hogy a jegyzőkönyv illető helyéről maradjon el a Brózik neve, mert nem méltó rá, hogy Mikszáthtal egy lapon megörökíttessék.. ,"

15 Mint az alábbiakból majd kitűnik Várdai Béla rendelkezésére bocsátott selmeci anyag áll a legközelebb a valósághoz, Várdai tudta úgy közvetíteni a történeteket, ahogy azok alakulhattak, de vagy ő is szépített a dolgokon, vagy a rendelkezésre bocsátott selmeci adatközlés volt tekintettel az országos hírű íróra. A kortárs monográfusok közül még meg kell említenünk Gyöngyösy László „Mikszáth Kálmán" с 1911-ben, tehát az író halála után megjelent munkáját, amelyben röviden foglalkozik a selmeci évekkel. Az ő adatai pon334