Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Adatok Nógrád megye földművelésének XVIII–XIX. századi történetéhez

Vetés Forrásaink arról vallanak, hogy a paraszti gazdaságokban és az uradal­makban a cséplés, illetve nyomtatás után a vetni való gabonát kimérték és külön tárolták. Az erre vonatkozó legkorábbi adataink Kalló községből szár­maznak: 1722-ben az egész települést felégető tűzvész a jobbágyok „vetni való Búzáját" is elpusztította. 71 A vetésre szánt gabonát zsákban, hordóban, szu­szokban, kasban tárolták. 72 A telekhez tartozó szántóföldre a fél házhelyes jobbágy 6, az egész házhelyes 12 kila gabonát számított egy vetőre. 73 De jelentős gabonatermelés folyt az irtványföldeken is. Macska András horpácsi egész házhelyes jobbágy — telki és irtvány foldj én — húsz kila búzát vetett el 1753-ban. 74 Egy kila gabonával 600 négyszögöl szántóföldet lehetett bevetni. 75 Radványi Ferenc leírásából tudjuk, hogy a XVIII. század elején egy kila elvetett mag — a talajtól függően — három-öt kila termést hozott. 76 Az egy mag várható terméshozama a XIX. század első felére sem változott jelentősen. Egy kila elvetett mag Szandán (1827), Varsányban (1824) 2Va; Pálfalván (1814), Ebec­ken (1824) 4; Taron (1814), Lapujtőn (1829), Szirákon (1834), Csesztvén (1835) 5; Mohorán (1828) 6; Rád (1827) községben 7 kilát termett. 77 Néhány uradalmi és nemesi birtokon a kedvezőbb fekvésű, gyakrabban trágyázott földeken magasabb termést is elérhettek. Korodinyi József szandai nemesnek tarto­zása fejében lefoglalt földjét 1827-ben: „...egy mag után 10 mag termőnek találtak...". Ugyanebben az időben a szandai gazdák termése a három magot sem érte el. 78 Jeszenszky János Bakópusztai uradalmában egy szem vetés után nyolc szem termést számoltak 1832-ben. 79 A vetés ősszel és tavasszal történt. így megkülönböztettek őszi vetést, illetve tavaszi vetést. A gabona többségét ősszel vetették el. Benyiczki László Sáp községben lévő majorsági földjén „őszit mint egy hetven, Tavaszi életet pedig circit ötven kilát szoktak vetni..." — olvashatjuk egy 1821. évi tanú­vallomásban. 80 Berczelli István berceli uradalmában — 1821-ben — a szántó­föld háromnegyed részét őszi, egynegyedét pedig tavaszi gabonával vetették be. 81 A „tavasz alá hagyott földekbe" került a tavaszbúza, a zab, az árpa, a tenkely, a csicseri borsó, a lencse, a bab, a XVIII. század 70-es éveitől a kukorica is. 82 Az újonnan létesített irtványföldeknél a gabonavetésnek meghatározott sorrendjét olvashatjuk ki forrásainkból. Becskén az újannan irtott szántó­földbe az első évben kölest, a második évben árpát, a harmadik évben búzát vetettek. 83 Egy 1746-ban készült tanúvallomás szerint Nagylibercsén „a har­madéve osztott földbe az első esztendőben köles volt benne, egy esztendőben ugarul esett az Föld, azután búzát vetettek." 84 Pöstyénben egy 1743. évi adat szerint köles, tenkely, tavasz búza volt a vetési sorrend. 85 Kárlistákban, hagyatéki leltárakban gyakran szerepel a „vászonból ké­szült vetőabrosz". 86 Használata az 1950-es években szűnt meg. Aratás A téma vizsgálatának egyik legfontosabb kérdése, mivel történt az álló gabona levágása: sarlóval, vagy kaszával. Adataink a két munkaeszközt, az azzal végzett munkafolyamatot jól elkülönítik. A pöstyéni tanúk egyike 1743-ban így vallott: „...az árpát rész szerint kaszálták, rész szerint aratták, 306

Next

/
Oldalképek
Tartalom