Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)
Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Adatok Nógrád megye földművelésének XVIII–XIX. századi történetéhez
Vetés Forrásaink arról vallanak, hogy a paraszti gazdaságokban és az uradalmakban a cséplés, illetve nyomtatás után a vetni való gabonát kimérték és külön tárolták. Az erre vonatkozó legkorábbi adataink Kalló községből származnak: 1722-ben az egész települést felégető tűzvész a jobbágyok „vetni való Búzáját" is elpusztította. 71 A vetésre szánt gabonát zsákban, hordóban, szuszokban, kasban tárolták. 72 A telekhez tartozó szántóföldre a fél házhelyes jobbágy 6, az egész házhelyes 12 kila gabonát számított egy vetőre. 73 De jelentős gabonatermelés folyt az irtványföldeken is. Macska András horpácsi egész házhelyes jobbágy — telki és irtvány foldj én — húsz kila búzát vetett el 1753-ban. 74 Egy kila gabonával 600 négyszögöl szántóföldet lehetett bevetni. 75 Radványi Ferenc leírásából tudjuk, hogy a XVIII. század elején egy kila elvetett mag — a talajtól függően — három-öt kila termést hozott. 76 Az egy mag várható terméshozama a XIX. század első felére sem változott jelentősen. Egy kila elvetett mag Szandán (1827), Varsányban (1824) 2Va; Pálfalván (1814), Ebecken (1824) 4; Taron (1814), Lapujtőn (1829), Szirákon (1834), Csesztvén (1835) 5; Mohorán (1828) 6; Rád (1827) községben 7 kilát termett. 77 Néhány uradalmi és nemesi birtokon a kedvezőbb fekvésű, gyakrabban trágyázott földeken magasabb termést is elérhettek. Korodinyi József szandai nemesnek tartozása fejében lefoglalt földjét 1827-ben: „...egy mag után 10 mag termőnek találtak...". Ugyanebben az időben a szandai gazdák termése a három magot sem érte el. 78 Jeszenszky János Bakópusztai uradalmában egy szem vetés után nyolc szem termést számoltak 1832-ben. 79 A vetés ősszel és tavasszal történt. így megkülönböztettek őszi vetést, illetve tavaszi vetést. A gabona többségét ősszel vetették el. Benyiczki László Sáp községben lévő majorsági földjén „őszit mint egy hetven, Tavaszi életet pedig circit ötven kilát szoktak vetni..." — olvashatjuk egy 1821. évi tanúvallomásban. 80 Berczelli István berceli uradalmában — 1821-ben — a szántóföld háromnegyed részét őszi, egynegyedét pedig tavaszi gabonával vetették be. 81 A „tavasz alá hagyott földekbe" került a tavaszbúza, a zab, az árpa, a tenkely, a csicseri borsó, a lencse, a bab, a XVIII. század 70-es éveitől a kukorica is. 82 Az újonnan létesített irtványföldeknél a gabonavetésnek meghatározott sorrendjét olvashatjuk ki forrásainkból. Becskén az újannan irtott szántóföldbe az első évben kölest, a második évben árpát, a harmadik évben búzát vetettek. 83 Egy 1746-ban készült tanúvallomás szerint Nagylibercsén „a harmadéve osztott földbe az első esztendőben köles volt benne, egy esztendőben ugarul esett az Föld, azután búzát vetettek." 84 Pöstyénben egy 1743. évi adat szerint köles, tenkely, tavasz búza volt a vetési sorrend. 85 Kárlistákban, hagyatéki leltárakban gyakran szerepel a „vászonból készült vetőabrosz". 86 Használata az 1950-es években szűnt meg. Aratás A téma vizsgálatának egyik legfontosabb kérdése, mivel történt az álló gabona levágása: sarlóval, vagy kaszával. Adataink a két munkaeszközt, az azzal végzett munkafolyamatot jól elkülönítik. A pöstyéni tanúk egyike 1743-ban így vallott: „...az árpát rész szerint kaszálták, rész szerint aratták, 306
