Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Adatok Nógrád megye földművelésének XVIII–XIX. századi történetéhez

az aratott árpa volt mint 13 kereszt, boglába mennyi volt, arra nem emlékezik."

87 Kocsis János 25 éves ludányi tanú azt vallotta 1754-ben, hogy „ ... a zab pedig három, vagy négy Szekérrel, mely is aratót volt és nem kaszált."

88 Az idézett forrásokból egyértelműen kitűnik, hogy a kaszálás munkaeszköze a kasza volt, míg aratni mindig sarlóval szoktak.

89 A kasza a XVIII. század elejétől az egész megyében elterjedt munkaeszköz. Formájáról, méretéről, készítőiről semmit nem árulnak el forrásaink. A kaszát és tartozékait (kaszakő, kaszafén, kaszaverő, kaszaüllő) a legtöbb paraszti kárbecslésben megtaláljuk. Egy-egy háztartásban a kaszák száma 2—6 között váltakozott.

90 A sarló neve forrásainkban: sarló, aratósarló, fogas sarló. A nőtincsi jobbágyok 1735. évi kárlistájában kasza sarló említésével is találkozunk.

91 De később ez az aratóeszköz a szécsényi (1770)

92 és a becskei (1771) jobbágyok tűzkárlistáján is szerepel.

93 A sarló formájáról, készítőjéről nem tájékoztatnak levéltári adataink. A fentebb közölt fogas sarló neve valószínűleg recézett élű sarlóra utal. Az egyes háztartásokban általában 2—8 darab sarlót tartottak.

94 A fentebb közölt adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a kasza és a sarló, mint az álló gabona levágásának munkaeszköze, az általunk vizsgált időszakban együtt él az egész megye területén. Forrásaink szerint a két munkaeszköz használata pontosan körülhatárolható. Az erre vonatkozó több mint kétszáz adatból csupán néhányat idézünk. Egy pöstényi tanú vallja 1734-ben: ,,... Rádainé Asszony Pálinkássá által babbot kaszáltatott ottan.. ,"

95 A salgótarjáni uradalomban „A zagyvaiak közül öten vagy hatan küldettek ki azon pohánkának lekaszálására, s elvitelire." — olvashatjuk egy 1735. évi tanúvallomásban.

96 A horpácsi uradalomban a kaszával levágott árpát boglyába hordatták" 1747-ben.

97 Az idézett vallomásokból azt olvashatjuk ki, hogy a zabot, pohánkát, árpát és a tenkelyt — vagyis a tavaszi gabonát — többnyire kaszával vágták le. A közölt adatok szerint előfordult az is, hogy az árpát és a zabot sarlóval aratták. Az őszi vetésű búzát, rozst csak bosszúból vagy hatalmaskodásból vágatták le kaszával.

98 Egyébként a két gabona (búza-rozs) aratóeszköze — szinte a XIX. század végéig — a sarló volt.

99 Kivétel volt ezalól a megye déli, az Alfölddel határos vidéke, ahol már a XVIII. század elején is kaszával vágták le a búzát és a rozst. Legalábbis erre következtethetünk a kallói jobbágyok 1722. évi kárlistáiból, ahol a feljegyzett károk között a legtöbb háztartásnál olvasható a „kaszált Tavasz Búza" és a „kaszált rozs".

100 A kaszás, illetve a sarlós aratás munkafázisait levéltári adataink alapján nem tudjuk pontosan nyomon követni. A kaszával történő aratáskor a gabonát rendre vágták. Ez tűnik ki egy bussai tanú 1734-ben tett tanúvallomásából: „...a mulyadi lakossok Süllei János Búzáját és árpáját lekaszálták hatalamassan.. . Losoncrúl haza felé jővén az rendeket is szemeivel látta."

101 A A kaszával rendre vágott gabonát boglyába, olykor petrencébe rakták.

102 A megye déli részén fekvő Kallón a kaszával aratott gabonából kereszteket készítettek, de a boglyázás is előfordult.

103 Sajnos arra nincsenek adataink, hogy a kaszás aratásban hányan vettek részt, milyen volt a munkaimegosztás: ki gyűjtötte össze a rendet, kévéző-kaszás aratásnál ki töltötte össze a kévéket stb. 307