Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Adatok Nógrád megye földművelésének XVIII–XIX. századi történetéhez

Patvaroon, Romhányban, Szügyben két évenként trágyázták a földeket. Legelterjedtebb a három évenkénti trágyázás volt. Nem kevés azoknak a falvaknak a száma sem — erre már fentett is utaltunk —, amelyeknek szántóföldjeit egyáltalán nem, vagy csak részben lehetett trágyázni. Mátramindszenten, Nádujfaluban a nehéz megközelítés miatt nem trágyázták a földeket. Hasonló okok miatt Mátraszőlősön egyötöd, Mátra verebélyen, Mihálygergén egynegyed részén „terhes", illetve „hiábavaló" a szántóföldek trágyázása.

26 Más levéltári források is eltérő időszakokat jelölnek meg a föld trágyázásának szükségességére. Az ecseti (Kisecset) templomhoz tartozó földeket oly feltétellel vették árendába 1829-ben, hogy azt minden második esztendőben megtrágyázzák.

27 Petróczy László Kutas pusztai nemes 1832-ben négy kilás szőlőjébe száz szekér trágyát hordatott ki azzal az utasítással, hogy azt ismét csak öt év múlva kell trágyázni.

28 Szántás A XVIII. század elejétől, az eke, mint a szántás eszköze gyakran szerepel a paraszti kárbecslésekben és egyéb forrásokban. Az eke formájáról, szerkezetéről és méretéről keveset árulnak el levéltári adataink. A tűzvészt követő kárbecslésekben csupán ilyen megjegyzéseket olvashatunk: eke taligája (Kalló: 1722), egy új eke taligástul (Lapujtő: 1722), egy eke (Csesztve: 1726) ekéje taligástul (Nőtincs: 1735).

29 Más levéltári források alapján lehetővé válik, hogy az eke néhány alkatrészét is megismerjük. A zahorai kovács a ludányi uradalom részére szántóvas és csoroslya nádlását és két csoroszlya élesítését végezte el 1753-ban.

30 A losonci kovácsok 1758. évi limitációjában „Szántó Vass Nádláss" és „Csorosla Nádlás" áráról olvashatunk.

31 Varga Antal őirhalmi jobbágy 1772. évi tűzkárában három darab eke gerendely szerepel.

32 A herencsényi legények 1792-ben a bokori jobbágyok ekéinek csikojtóit és tsap szögeit összehasogatták.

33 1822-ben egy bodonyi béresnek kiadott munkaeszközök listáján „Ekébe való ságatyú, eke girindő, eke vankus, eke taliga, szántó vas, csoroszlya" szerepel.

34 Adataink alapján megállapíthatjuk, hogy a XVIII—

XIX. században a két vas alkatrésszel: az ekevassal és csoroszlyával ellátott faeke volt az általános.

35 Az eke tartozékaként tartjuk számon az üsztökét, amellyel a szántóvasat tisztítják meg a rátapadt sártól. Első említésével forrásainkban 1753-ban találkozunk: egy tanú vallja, hogy „Szántás közben a gazda szolgáját ösztökével verte."

36 Ugyanebben az évben egy drégelyi jobbágytól „vas nélküli üsztökét" loptak el.

37 1786-ban egy lóci jobbágy vas üsztökével tanította szép szóra apósát.

38 A későbbi forrásokban is gyakran szerepel az üsztöke, amelynek egyik vége többnyire vasalt volt. Az eke méretére konkrét adatunk nincs. Gyakran utalnak viszont forrásaink arra, hogy a faekét csak négy igaerővel lehetett vontatni. Egy ebecki nemes földjét két jobbágy cimborás ekével szántotta meg 1721-ben.

39 A pásztói apátság gazdasági ügyintézőjének a XVIII. század közepéől származó rendelkezésében olvashatjuk: ,,De mivel két marha az ekét el nem bírja, azért a két ökrös jobbágy segítségére az uraság rendel egy másik jobbágyot ökrös>tül."

40 Az Urbárium (1770) harmadik pontjára adott válaszok is gyakran megemlítik: „a szántást négy marhával végezzük."

41 Rokonok, szomszédok, kölzött általános gyakorlat lehetett a négyes fogat közös kiállítása, hiszen az általunk vizsgált időszakban nagyon kevesen rendelkeztek négy igaerővel.

42 302