Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Adatok Nógrád megye földművelésének XVIII–XIX. századi történetéhez

zetnek, az után pedigh az hetedik Keresztet adják dézmára. Azonkívül dézmáláskor egy-egy pár Tyukfiát, egy-egy Ludat és egy-egy Icze Vajat."

14 2. A talajjavítás, talajművelés Trágyázás A talajjavításnak kétféle formáját ismerték az általunk vizsgált időszakban: pihentetés és trágyázás. Az előbbinek módjáról fentebb már szóltunk. A szántóföld trágyázással történő javítása már a XVIII. század elején is általános lehetett. Ez tűnik ki a pogonyi, kisterenyei, ságújfalui, mátraszelei jobbágyok 1732-ben írt panaszos leveléből. „ ... Helségnek határjai nagy munkával és kemény trágyázással élő föld el annyira, hogy trágyázás nélkül nem is igen terem."

15 Egy évtizeddel később a nedelistyei tanúk vallják, hogy a jobbágyok „ . . békességben bírták azon földeket, sőt hogy meg trágyázták, a trágyát is Abelován vették."

16 A trágyázással történő talajjavítást csak a hegyes, köves talajú szántóföldeken nem alkalmazták. 1737-ben egy barnai jobbágy vallja, hogy ,,.. . Barnának határa igen hegyes köves és völgyes el anynyira, hogy hegyes volta miatt nem igen trágyázhattyuk, és sovány voltára nézve igen terméketlen.. ."

17 Hasonló panaszról olvashatunk az ecsegi jobbágyok levelében is, amelyet 1782-ben a megyéhez küldtek.

18 A kosarazással történő trágyázásra csupán két uradalmi adattal rendelkezünk: Köröskényi László salgói tiszttartónak Szluka György 1729-ben elrendeli: „Halas Tó feli mentiben úton föllül Erőd alat levő parlagot előb vagy még föl trágyáztatni, vagy peniglen juhoknak Kosárt ot alitatni.. ,"

19 Gyuris Mihály 36 éves tanú vallomásából tudjuk, hogy Sréter István szandai földbirtokos ,,.. . szántófölgyeit minden esztendőben trágyázás és Juh Kosaraztatás által.. ." javította.

20 A szekérrel kihordott trágyát nagykeresztúri (1748) és losonci (1749) adataink szerint két ágú kapával húzták le a szekérről.

21 A kihordott trágya mennyisége a szántóföld minőségétől függött. Itt egy kilás (600 négyszögöl) földre kihordott trágya mennyisége nagyon eltérő. AlsóFelső-Szécsénykén 1821-ben a szekér nagyságától függően 30, illetve 40 szekér trágyát hordtak egy kilás földre.

22 Darvas Pál sziráki uradalmából 1834-ben húsz szekér trágyát,

23 Alsóesztergály községben csupán 7—10 szekér trágyát vittek egy kilás földre 1844-ben.

24 Az egy kilás földre kihordott trágya mennyiségét a parasztságnál nem ismerjük. Feltételezzük, hogy itt jóval szerényebb keretek között folyhatott a föld trágyázása, hiszen az egy családra jutó állatállomány jóval kevesebb volt, mint amennyit a rendelkezésre álló föld trágya szükséglete igényelt.

25 A szántóföld trágyázásának gyakoriságára csupán az 1828. évi összeírás ad részletes felvilágosítást. A szántóföld minőségének leírásánál szinte minden esetben megjegyzik, hogy azt milyen időközönként trágyázzák. A megye változatos talajú és fekvésű szántóföldjei miatt, eltérő időközöket találunk a termőföldek trágyázásának gyakoriságára. Az Ipoly-völgyének kötött talajú, sík határú falvaiban (Fülekpüspöki, Szécsény, Varsány, Patak, Ludányhalászi, Érsekvadkert, Örhalom, Litke), valamint a megye lapos fekvésű déli falvaiban (Erdőtarcsa, Szarvasgede, Palotás) 5—6 évenként trágyázták a szántóföldet. A megye északi és középső vidékén a meredek hegyekre felfutó vagy homokos, köves talajú szántóföldek gyakoribb trágyázást igényeltek. Drégelypalánkon, Honton, Ipolyvecén, Keszegen, Nógrádmarcalon minden évben — Csesztvén, 301