Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében

részben a gallyakért végeztették el. Az erdőt makkoltatásra és legeltetésre is igénybe vették. A munkaerő teljes egészében a robotra épült, bérmunkával nem találkozunk. Varbón 16 jobbágy élt 10 házhelyen, azaz telken. Egy telekből 52 igás napot számoltak, hosszú fuvarra évente két napot. így egy évben 540 igás nap, vagy 1080 gyalogos napszám került ki. De ,,ez mind leszolgáltatok, készpénzül meg nem váltatik" — jegyzik meg az összeírásban s ez igazolja fenti állításunkat. (Ennek a robotmunkának az általánosságát igazolja T. Mérey Klára is az ország másik részén.) Az ugyanitt élő 25 házas zsellér évente 18 napszámot szolgál, ez egy évben 450 gyalog napszám. Ezt nekik is munkában kell leróni. A birtok állatállományáról is vegyes, szórványadataink vannak. Ami kétsételen: a juhállomány gyarapodása Szentiványi Ferenc korábbi gazdaságához képest. Ez mindenképpen jelzi a gazdálkodás változását. Varbón volt 25 tehén, 8 ökör, 16 ló, 30 sertés, 2031 juh. 1835-ben a tiszta gyapjú bevétel 1438 font volt. Hogy ez sok, vagy kevés, nem tudni. Űgy tűnik inkább, hogy kevés. 1822-ben a szécsényi uradalomban egy selyem juh 2,34 font gyapjút adott. Ha itt csak 2 fonttal is számolunk juhonként, akkor kb 700 juh volt (egynyirésű-kétnyirésű?) a többi fiatal állat stb. 1839-ben már 2451 juhot vettek számiba Varbón. Mocsáry szerint a megyében az állattenyésztés gyenge, elhanyagolt gazdasági terület. „Sok marha van ugyan ezen Vármegyében, de különösen ménesek, vagy gulyák, mint feljebb emlitenk, nintsenek. Nagy hasznot hajtana a lovak nemesítése, a mi ollyan birtokosok által eszközöltetnék, kiknek sok szénájuk terem."

24 Az általunk vizsgált megyei forrásokban 15 helyen találtunk állatok tartására vonatkozó adatokat. Bármiféle statisztikai általánosítás félrevezető lenne ilyen számok esetében. A nagyobb, gazdagabb főnemeseknél, köznemeseknél értelemszerűen nagyobb az állatállomány. Két igás és három haszonállat szerepel szinte mindenhol: ökör, ló, tehén, sertés, juh. (Elvétve kecske és méhes.) A tehén, ökör, ló, sertés esetében a számok általában 2—20 között a leggyakoribbak. Bár a sertéseknél több köznemesnél van nagyobb számú mennyiség, de az is mind száz alatt marad. Forgách Jánosnak Gácson 58 tehene, 150 sertése, Forgách Pálnak Szécsényben 60 tehene, 163 sertése van. Tihanyi Ferencnek 1833-ban feltűnően sok állata volt, tehénből 185, sertésből 251! A juh tartás az ami mindenütt számosabb mennyiségű. Az általunk feltárt nemesi birtokok köizül — leszámítva egy zagyvapálfalvai kisnemes Mihályi György 25 db-os juhállományát — a legkisebb állomány 200 db. Ettől 1000 db-ig 14 nemesnek volt juhnyája, az átlag 500—600 db. Ez nem sok végső soron, hiszen a juhászat nagyobb pénzbevételt csak többezres állománynagyságnál biztosított. Mint pl. Forgách Jánosnak, akinek 2500 db, vagy Tihanyi Ferencnek akinek 4198 db juha volt. A juhászat a közeli szécsényi uradalomban a legjövedelmezőbb ágak közé tartozott. 1761-ben még csak 200 juh volt, ez 1813-ban már 3329 db, 1839-ben pedig 7657 db. (A megye egyébként is élen járt a juhtenyésztés országos sorrendjében: a 9. volt.) Ennek a nagy létszámnak, mennyiségnek a hátterében a gyapjú termelés mellett az élőállat-kereskedelem, a juhsajt, juhtúró készítés fontosságát és bevétel növelő szerepét is kell látnunk. 1819-ben és 155