Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében

1827-ben például a szécsényi uradalomban a pénzen értékesíthető termék eladása révén szerzett jövedelemnek 60 százalékát a juhtenyésztés adta. A már említett Schmidegg-féle birtokon is ezzel megegyező képet látunk. A gazdaság bevételeinek 33%-át állattenyésztés szolgáltatta. 1839-ben összeírtak 4180 db juhot (ennek jövedelme 5803 ft volt!), 46 db szarvasmarhát, 190 db-os disznófalkát, 40 db jármos ökröt és 6 db lovat. Szentiványi Medárdék a szarvasmarhákat általában három célra tartották: fejőstehénnek, hlzógöbölynek és jármosökröknek. Pálmán > Béla azon megállapítása, hogy a szécsényi uradalomb&n csak annyi ökör volt, amennyit mindig munkára tudtak fogni — érvényes a többi birtokra is, egyúttal magyarázza az ökrök aránylag csekély számát. Általában mindenütt kicsi az igás lovak száma, ezekben az évtizedekben inkább csak luxus célokat szolgált, a mezőgazdasági termelésbe ritkán vonták be ezeket az állatokat. Sertésből sem találunk túl nagy számokat, annak ellenére, hogy a korabeli fajták és tenyésztési módok aránylag olcsóvá tették tartásukat. így volt ez a szécsényi uradalomban, ahol átlag 200—300 sertést tartottak, de zömmel belső fogyasztásra, és csak keveset eladásra. Egyet kell értenünk azzal a felfogással, hogy ekkor a sertéstenyésztést nem tartották „úri" foglalkozásnak, mint pl. a lótenyésztést, vagy a juhászatot s ezért kevesebb figyelmet fordítottak rá. Az átlagos megyei köznemesi állatállományt és annak változásait jól tudjuk követni Tersztyánszky Zsigmond gazdaságán, amire vonatkozóan három évből vannak adataink: Év: ökör ló sertés tehén juh 1841 4 8 — 5 300 1844 14 9 30 14 500 1846 14 7 — 6 500 Nem nagy állatállomány, de egyenletes gazdálkodásra mutat. Tersztyánszky évente eladott még 3 borjút, s tehenei évente 800 icce tejet adtak. Ez alighanem a jó tejeléshez sorolható. Általában évi 600—1000 icce tejet adó tehenek a jók közé tartoztak. (A közepes évi 400 icce, a gyenge évi 200 icce tejet adott).

25 A birtok felszereltségére vonatkozóan kevés adatunk van. Szentiványi Medárdné hagyatékában több ekét találunk a varbói gazdaságban vas csoroszlyával és ekevassal. Ezek mindenképpen faekének nevezhetők, a vasalkatrészes ekéknél már az ekefej és a kormány is vasból volt. (Pl. a Vidats féle eke.) Ilyenek meglétére nincs utalás a Szentiványi birtokon. A borona is vasból készült már, nem tövisből. A villák fából és vasból valók mind a széna mind a trágya munkákhoz, ökrös és lovas szekerek egyaránt voltak. A szántást ökrökkel végezték. A nagyobb gépek közül a szecskavágó megléte bizonyos, többről nem tudunk. 156