Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében

A rónyai birtokról is rendelkezünk egy évre (1823) vonatkozó terméseredmény kimutatással, de ez igen csekély következtetési lehetőséggel jár. Kilában Bevétel Eladva Maradvány Búza 170 Feles búza 2189 Rozs 149 Zab 2295 A bevételekhez mindig hozzáadták a malmokból járó őrletési vámot is. így pl. tiszta búzából 1822-ben a rónyai malomtól 2, a hradistyaitól 3, a bisztricskaitól 4 kilát adtak a magtárba. Joggal merülhet fel a kérdés, a teljesen eladott termés után mit vetettek? Egyrészt a birtok más területéről hoztak át vetőmagot (pl. a varbói kerületből) másrészt az eladás rovatba e néven a vetőmagot is feltüntették. (Helyesebb tehát kiadást értenünk ez alatt.) így pl. zabból 1823-ban Rónyán 127 kilát, Berzencén 106 kilát, Lehotán 153 kilát vetettek. Ez utóbbi tételekből tudunk következtetni a vetésterület nagyságára is. Egy holdnyi (1200 négyszögöles) területbe 2 kilányi (azaz 2 pozsonyi mérő) gabonát vettek Nógrádban. így Rónyán 63,5 hold, Berzencén 53 hold, Lehotán 76,5 hold földje volt többek között Szentiványi Ferencnek. Az állattenyésztésre kevés adatunk van ekkor. Kétségtelen, hogy a kor irányának megfelelően nő a juhtenyésztés szerepe. Varbón és Mikótelkén összesen 1129 juhot tartottak, de tudjuk, hogy volt akol juhokkal Kéri pusztán és Drahi pusztán is. Varbón mindezeken felül 6 ökör, 17 tehén és bika, 2 szamár volt. Sertést Mikótelkén említenek 100 db-ot s ugyanott 2 köpű méhet is. De a számadásokból tudjuk, hogy Rónyán is tartottak szarvasmarhát (a gulyás 1823-ban 6 kila rozsot kapott konvencióba), voltak hintós lovak Varbón, amikre csikós ügyelt. (Az ő konvenciója 2 kila rozs volt többek között. Ezek is mind 1823-as adatok.) A réteknél — főleg az Ipoly-mentieknél — dicsérik a minőséget és a terméshozamot, de visszatérő panasz, hogy sok helyen az Ipoly gyakori áradása miatt nehezen kaszáihatók, vizenyős a terület. A gárdonyi pusztánál vízelvezető árkokat is ástak, de ez csak megnövelte a kiadásokat, sokba került a „canalisok fenntartása". A szőlőtermelés önmagában nem nagy jövedelmet hozott, noha a kimutatásban együtt szerepelnek a majorsági és a dézsmás jövedelmek is. Ez a vidék nem kedvezett túlságosan a bortermelésnek. Szentiványi Ferenc varbói pincéjében is összesen 121 akó fehér és veres bort írtak össze. Az aszú szőlő borokat mind ezen felül gondosan számbavették: 12 gönci hordó tokaji, 12 butélia régi tokaji bor, 9 butélia új tokaji bor, 60 üveg új és régi Champagner — tehát a birtokon termett borát nemigen itta a földesúr. Inkább kimérette a kocsmán, vagy konvencióban az aratási részben adta ki. Természetesen hiba lenne csak a földrajzi adottságok hátrányos mivoltában keresni a szőlőtermesztés gyengeségének okát. Ugyanilyen súllyal szerepelt az okok között pl. a szakszerűtlen kezelés is. A gyenge minőségű vessző, annak 170 — 2189 — 149 — 2265 30 147