Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Wellmann Imre: A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században

hatalmazta föl saját rendelkezések megtételére azokat a vármegyéket, nem pedig a földesurakat, melyekben ezt szabályozó szokás nem járta. Ilyen hivatkozásokkal mégis, de enélkül is, a köznemesség feljogosítva érezte magát, hogy az 1514-i törvényben megtorlásul kiróttaknál lényegesen nagyobb terheket rakjon jobbágyai vállára, noha tudatában volt annak, hogy 1715-től fogva, amióta a paraszt évről évre hadiadót kénytelen fizetni, a korábban lehetséges mértékben földesúri követelésekkei bajosan sújtható. Maga a tény, hogy az országgyűlés megszavazta a contribution tarthatatlanná tette a „primae nonus*' 5. §-ának nemesi magyarázatát, hogy a földesúrnak szabad a maga számára mértéktelenül kiaknázni a jobbágy teljesítőképességét. S, ahogy országgyűlésről-országgyűlésre növelte az adó összegét, ennek arányában tulajdonképp engednie kellett volna követeléséből, hiszen mégiscsak volt a jobbágy teherbíró képességének határa. A viszonylag kedvező piaci helyzettel élő köznemesség birtokain az 1760-as évekig ennek ellenére sóik esetben már a parasztgazdaságok pusztulásával fenyegetett a korlátokat ismerni nem akaró földesúri elnyomás, kisajátítás és kizsákmányolás. Mária Terézia úrbérrendezése és hozzá kapcsolódó rendeletei egy csapás- . ra véget vetettek a jobbágyság teljes földesúri kiszolgáltatottságának. Megszűnt a föld népének gazdasági tekintetben és joghatóság dolgában a birtok határai közé történt bezártsága. A jobbágy sorsáról magánjogi alapon való döntések helyett a földesúrhoz való viszonya egységes állami szabályozás és folyamatos ellenőrzés alá került. Ka az Urbárium hátátt vont is a paraszti föld gyarapítása elé. telkének állományát megvédte további földesúri kisajátítástól, s pontosan, mégpedig az elburjánzott földesúri követeléseknél jóval alacsonyabb szinten megszabta a jobbágy földesúri tartozásait. Mindez súlyos csapást jelentett a robotoltatás és dézsmálás lehetőségeit addig a végsőkig kihasználó árutermelő köznemesi gazdaságra. Nagyobb birtokos a maga jelentős anyagi tartalékai révén még valahogy át tudottt lábolni a nehézségeken, ám a kis- és középbirtok Nyugat- és Észak-Magyarországon válságba került. A bajóikon való fölülkerekedéshez a robot és más szolgáltatások többlete kiesésének helyrehozására szolgáló anyagi és szellemi befektetésre lett volna szükség. Bizonyos ösztönzéseket a mezőgazdaság megújítására adott a kormány mezőgazdasági politikája, többek között a fejlődés útját egyengetni hivatott gazdasági egyesületek létrehozása révén, ezek azonban nem tudnaik szelesebb kört átfogni s tartós eredményeket életre hívni. Az új, melynek egyes elemeit külföldi-útról hazatérők hintegették, s a gazdálkodás egész rendszerének megváltoztatása, melyre magyarul Wiegand uj utakat törő munkájának lefordítása s hozzá fűzött bevezető szavai révén elsőnek ifj. Szilágyi Sámuel buzdított,

22 még beleütközött a feudális hagyományok szívós ellenállásába. Nagyváthy, ki azután első ízben iparkodott önálló magyar nyelvű munkában közelebb hozni a nemességhez az.új mezőgazdálkodás módszereit, azok gyakorlatba ültetése végett kénytelen volt nagybirtok szolgálatába állni. Ha így még csak küzdelmesen bonatkozott is a szellemi befektetés, a gazdálkodás módszerének megújítása a köznemesi birtokokon, anyagi vonatkozásban annál nagyobb lendületet hozott a napóleoni háborúk mezőgazdasági konjunktúrája: nemcsak az úrbérrendezéssel járó nehézségeken valahogy átvergődött nyugati és északi birtokosoknak nyújtott hathatós segítséget, hanem az addig felvevő piac hiányával küszködő földesurak nagy részét is bevonta az árutermelő majorko83