Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Wellmann Imre: A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században
tözési jogukat elvesztvén, földesuruknak való örökös alávettetésre vannak kárhoztatva, s uruk vérrel vagy más érdemekkel megszerzett földjén munkájuk bérénél több nem illeti őket; ezt tették, holott oltalmazójuk s a rajtuk esett sérelmek törvény szerint való megbosszulója földesuruk, s neki az isteni és a természeti jog parancsa szerint mint uruknak alattvalói tiszte]ettél, mint táplálójuknak példamutató hálaadással, mint védőjüknek szeretettel tartoznak. 20 Persze a köznemes, ha egyedüli birtokosa volt is egy vagy több helységnél:, akarata korlátlan érvényesítésére irányuló igényét gazdasági téren és joghatóság dolgában olyan fokig mint a nagybirtokos nem tudta érvényesíteni. De arra mindenképp törekedett., hogy jobbágyaival szemben követett bánásmódjában korlátozás nélkül járhasson el. Evégből nem habozott a hagyományos szokásjog rovására, melyet pedig Werbőczy is a helyi gyakorlatnak megfelelően megtartani rendelt, a maga érdekeihez igazított urbárium vagy más megllapodás útján, de ilyenek nélkül is új jogszokást meggyökereztetni. Ez a nemesi „bevett jog" a Hármaskönyv híres és hírhedt két tételének (III. 30. és I. 9.) s az 1608. évi koronázás után 13. tc-nek önkényes magyarázatában találta meg a maga hátvédjét. Amikor Werbőczy kijelentette, hogy kinek-kinek a szokásjoghoz kell magát tartani a helységek régi gyakorlata szerint, sietett hozzátenni: nem úgy kell ezt azonban érteni, hogy a paraszt által valiakinek hagyományozott vagy eladott haereditas-t a földesúrtól cl lehetne idegeníteni, a parasztnak ugyanis ura földjén nincs munkája bérén és gyümölcsén kívül semmi örökre szóló joga, az egész föld tulajdona, a földesurat illeti, hozzá tartozik; ezért a jobbágy ilyen hagyományozás vagy eladás útján csak szántóföldje, rétje, malma, szőleje becsértékét ruházhatja át, az örökre szóló jog a földesúré marad, s ő, ha akarja, azokat közbecrü szerint illetőleg igaz értékükön magához válthatja. Ezt a tételt a nemesség a korlátlan kisajátítás jogi alapjaként tüntette föl, holott a szöveg mondanivalójából és logikájából nyilvánvaló, hogy Werbőczy nem akart mást mondani, mint: ha a paraszt a helyi gyakorlatnak megfelelő szokásjog szerint földjét átruházza, közelebbről irtványát, szőlejét vagy malmát örökül hagyja vagy eladja, a földesúr tulajdona azok új, így külső birtokosaival szemben is épségben marad, ezért azokat ilyen alkalommal az utóbbiaktól (tehát nem bármikor és nem az eredeti birtokostól) illő becsértéken magához válthatja. A jobbágy korlátlan kizsákmányolását is csak erőszaktétellel lehetett a Hármaskönyv ..primae nonus"-ából kiolvasni. Az eredeti szöveg szerint a nemesek harmadik szabadsága, hogy igaz jogaikkal s minden jövedelmükkel birtokuk határain belül tetszésük szerint szabadon élhetnek, s minden jobbágyi lekötöttségtől, természetben járó és pénzadótól s vámtól mindenkorra mentesek. Itt valójában nem arról volt szó, hogy az ш földje népéből munkában, termeivényben, pénzben mindent kisajtolhat, hanem birtoka jövedelmének adóés vámmentességéről, nem hiába fordították meg a XVIII. század mértékadó jogtudósai Werbőczy szövegének sorrendjét úgy, hogy ez a mentesség kerüljön első helyre, erre essék a hangsúly. Az pedig az 1608-ii törvény értelmének teljes kiforgatása volt, midőn azt vezették le belőle, hogy a földesúr magánjogon szabadon rendelkezhet a költözési joguk eltörlésével örökösen alávetett jobbágyok állapotáról és kötelezettségeiről. 21 Valójában a törvénycikk csupán a jobbágyok szabad költözésére, nem pedig másra vonatkozólag 82
