Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)
Tanulmányok - Wellmann Imre: A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században
ból ugyancsak levont a birtoknak az úrbéres területek összes holdszámából következtethető súlyából, hiszen megnehezítette az áttekintést az úr számára s neki az egyes részbirtokok kézbentartásával külön embereket kellett megbíznia. Nem térve ki a névazonosítás nehézségeire s arra, hogy esetenként család, családtagok külön is, együtt is szerepelnek, tulajdonképp csak az egyes neveknek a falvak során végignyomozott egybegyűjtése adhatna képet egy-egy birtokos földjének eldaraboltságáról. De ilyen kutatásnak is határt szabnak az esetenként jegyzetben sem részletezett „és mások", „kisebb birtokosok" megjelölések. Még leginkább a több megyében földdel bíró nemesek birtoklása követhető nyomon; legtöbbször szomszéd vármegyékben tartoznak úrbéres földek hozzájuk, de például Laposa Györgynek csupán 3 holdnyi birtoka részben Győr, részben Zala megyében terült el, a Bolla család mindössze egyetlen jobbágykézen levő holdja Sopron és Zala megyében (ilyenkor az egyik helyen rendszerint csak zsellér volt található), Nagy Benedek 43 holdja pedig 6 darabban Somogy és Sopron vármegyében s Mesterházy 92 holdnyi úrbéres földje 7 különböző helyen ugyanott. A középbirtokosok közül Guary Miklós 140 és Podmaniczy 600 holdja ugyancsak Somogy és Sopron, Gömbös Tamás 129 holdja Somogy, Sopron és Vas megyében terült el. S amint távolabbi, szomszéd vármegyékben való birtoklással is nemritkán erős szétforgácsoltság járt együtt: a középbirtokosok sorában Tallián Gábor 262 holdja (Sopron, Zala) 4, Polányi 109 és Niczky János 303 holdja (Sopron, Vas) meg Egerváry 409 holdja (Vas, Zala) 5, Szegedy Mihály 239 (ugyanott) és Niczky Lázár 784 úrbéres holdja (Sopron, Vas) 6, Szegedy Ignác 354 holdja (Vas és Zala megye) 9 részben (de ezen felül Szegedy Mihállyal együtt külön is bírt 506 holdat Somogyban, Vasban, Zalában), Mérey 723 holdas úrbéres birtoka (Somogy és Zala megyében) pedig 11 darabban terült el. Ez a tagoltság még fokozta a birtokoknak a dűlős-nyomásos rendszerrel együttjáró szétszórtságát. A Bars megyei Tajnán Tajnay János 3 3/8 nemes udvarhelyet bírt, ami réten, káposztás- és szilváskerten kívül 49,5 holdat tett. 1693-ban 2 nemesi helyét s 1 jobbágyainak 1/3 puszta telikét írták össze a nevén; ez 22 különböző dűlőben fekvő 39,5 holdnyi örökös, továbbá 1 hold zálogos szántóföldet jelentett. Majd miután megnyert pör 1/2 fundus- és 1 jobbágygyarapodást hozott számára, atyafiságos osztozkodás alapján a következők jutottak neki: tíz 1/2—2 holdas darabban 10,5 hold bevetett föld, hozzá nyolc hasonló nagyságú, eltérő fekvésű részletben 9,5 hold ugar; 1 puszta telek hétféle 1/2—3 holdas földszeletekben, együtt 8 hold, hozzá ugarföld négy 1—3 holdas részben, 7 hold; 1 jobbágyfundus fölépült házzal s 1 jobbággyal három 1 holdas részletben s ugar öt 1 1/4—2 1/2 holdas darabban, 8,5 hold; irtványföld négy 1—4 holdas részben, 9 hold; összesen 41 tagban 52,5 hold, mindez befogad 86 szapu vetőmagot. A másik ikét osztályos társ : Tajnay Péter és Pál ugyanekkor harmincnégy 1/2—5 holdas darabra tagolódó 51,5 holdban részesült, ami együttesen 18 hold bevetett, 20,5 hold ugarföldből, 4 hold puszta telekhez tartozó és jobbágy által kiváltott területről és 9 hold irtványból tevődött össze s ugyancsak 86 szapunak felelt meg. Az ugarföld arányából is kitűnik, hogy a szántóföldet két nyomásban művelték; háromnyomású rendszer esetén elaprózottság és szétszórtság föltehetően még nagyobb lett volna. 7 Az eldarabolt állapottal járó nehézségeket még szaporította, hogy egy-egy falunak gyakran több földesura is volt, s amint a nemesség száma növekedett és önállóvá lett családtagoknak új fundust kellett kihasítani, a részbirtokosoknak a határ éléséhez fűződő jogviszonya tovább bonyolódott. A dunántúli me66
